Vörösmarty Mihály: KESERŰ POHÁR
Ha férfi lelkedet |
Egy hölgyre föltevéd, |
S az üdvösségedet |
Könnyelműn tépi szét; |
Hazug szemében hord mosolyt |
És átkozott könyűt, |
S míg az szivedbe vágyat olt, |
Ez égő sebet üt; |
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha, mint tenlelkeden, |
Függél barátodon, |
És nála titkaid: |
Becsűlet és a hon, |
S ő sima orgyilkos kezét |
Befúrja szívedig, |
Míg végre sorsod árulás |
Által megdöntetik; |
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha szent gondok között |
Fáradtál honodért, |
Vagy vészterhes csatán |
Ontottál érte vért, |
S az elcsábúltan megveti |
Hű buzgóságodat, |
S lesz aljas - , gyáva - és buták |
Kezében áldozat; |
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha fájó kebleden |
A gondok férge rág, |
S elhagytak hitlenűl |
Szerencse és világ, |
S az esdett hír, kéj s örömed |
Mind megmérgezve van, |
S remélni biztosabbakat |
Késő vagy hasztalan; |
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
S ha bánat és a bor |
Agyadban frígyre lép, |
S lassanként földerűl |
Az életpuszta kép, |
Gondolj merészet és nagyot, |
És tedd rá éltedet: |
Nincs veszve bármi sors alatt |
Ki el nem csüggedett. |
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.
1843. augusztus 26. előtt
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me