A török veszély árnyékában
A török veszély árnyékában
Zsigmond halála után a törökök egyre intenzívebben támadták az országot. Albert király uralkodása idején (1437-1439) már a Szászföldig hatoltak, felprédálva Szászsebes, Segesvár, Meggyes és Brassó városait. A szerbiai Szendrő várát ostromló ellenség ellen a magyar királyi hadak hiába vonultak fel, az erősség elesett, s ezzel Novo Brdo kivételével egész Szerbia török kézre került. A királyi tanács hiába döntött zsoldossereg felállításáról, Albert halála megszakította a készülődést. A török az országban ekkor már belpolitika-formáló erővé vált. Ez a királyválasztáskor is bizonyítást nyert. Erzsébet királyné, Albert király özvegye, hiába szülte meg fiát, a későbbi V. László királyt, a magyar rendek inkább III. Ulászló uralkodót hívták meg a magyar trónra (I. Ulászló néven uralkodott 1440 és 1444 között), elsősorban az udvarban egyre erősebb befolyást szerző törökellenes párt hatására, de Hunyadi győzelmei is a támadó külpolitika felé orientálták az ország vezetőit. Az erdélyi vajda 1443 őszén kedvező helyzetben döntött a támadás mellett, hiszen II. Murád szultán (1403/1404-1451) katonai erejét Kis-Ázsiában lekötötte a karamániai emírrel folytatott háború. Igaz, az európai szövetségesek nem sok hajlandóságot mutattak a hadjárat támogatására, de a 35 ezres magyar sereg ennek ellenére Szerbián keresztül előretört, hogy elfoglalják Drinápolyt. A történetírásban "hosszú hadjáratként" emlegetett hadmozdulat csak részsikereket ért el. Hunyadiék akadálytalanul nyomultak Szófiáig, de mivel a beígért, de el nem küldött velencei flotta nem akadályozta meg az oszmán katonák átkelését Európába, a szultáni csapatok az eltorlaszolt zlaticai szorosban megállították a magyar előretörést. Hunyadi katonái közel kétezer kilométert vonultak oda-vissza az ellenséges területen, de a Balkán-félszigeten kialakult helyzeten már nem tudtak érdemben változtatni. A győzelem erőt adott Európának egy újabb kereszteshadjárat megszervezéséhez. IV. Jenő (1383-1447) pápa Róma, Magyarország, Burgundia, Velence és Genova részvételével készült támadást indítani II. Murád birodalma ellen. A hadjárathoz mintegy tizenötezer magyar, lengyel, valamint négyezer havasalföldi harcos csatlakozott, de a királyi seregek a belpolitikai helyzet miatt csak késve indultak el. Hunyadinak a rövidebb, de sokkal nehezebb felvonulási utat kellett választania, mert személyes konfliktusa Brankovics György szerb fejedelemmel – Hunyadi nem teljesen tisztességes módon megszerezte a despota magyarországi birtokait – nem tette lehetővé, hogy Szerbiát válassza felvonulási területként. Ráadásul Brankovics a csatlakozni kívánó Szkander bég albán csapatait is feltartóztatta. A hadjárat kimenetele immár a szövetséges flottán múlott, hiszen ha a gályák megakadályozzák az ázsiai török seregek átkelését, a magyar csapatok sikerrel vehették volna fel a harcot az ellenséggel. Igaz, a hajóhad befutott, de jóval kisebb számban, mint amire szükség lett volna. A Hellészpontusz, valamint a boszporuszi tengerszoros ellenőrzésére mindenesetre kevésnek bizonyult. Ráadásul a török katonák nem várt segítőtársra találtak a genovaiakban, akik a velenceiek szerint fejenként egy aranyért szállították át II. Murád embereit. A szárazföldi csapatok így óriási hátrányba kerültek.
1444. november 10-én Várnánál került sor a döntő ütközetre. A magyar seregek egy darabig ellenálltak a túlerőnek, de miután Hunyadi szétszórta a török gyalogságot és megtámadta az európai szpáhikat is, I. Ulászló király a lengyel segélyhadakkal, nem tartva be a haditervet, rárohant a janicsárokra. A török elitalakulatok nem kegyelmeztek. Ellencsapásuk során maga a király is életét vesztette, s a török lovasság üldözéséből visszatérő Hunyadi János sem tudta megakadályozni a sereg széthullását.
A Hunyadiak családfája
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
