Színpadi fényben és hanggal
Színpadi fényben és hanggal
1985 májusában, az Országos Színházi Találkozó keretében a Pécsi Nemzeti Színház a Pesti Színházban játszotta magyarországi bemutatóként színrevitt produkcióját, a Számkivetetteket James Joyce-tól. Az előadás közben áramszünet támadt, és az előadást (közkívánatra) gyertyafény mellett folytatták. Aki addig csak elméletben tanulmányozhatta a színpadi világítás jelentőségét, most gyakorlati leckét láthatott belőle: a színészek szinte azonnal erősebb arc- és tagjátékkal kezdték ellensúlyozni a hiányzó fényerőt.
A technika fejlődése az elmúlt másfél évszázadban e téren a leglátványosabb: a rivalda pislákoló mécsessorát felváltotta a gázvilágítás, majd az elektromos ívfény. A kezdeti, szórt világításban a színpadnak csak első harmada látszott, a színész arcát alulról érte a fény. A Nemzeti Színházban először 1883. szeptember 21-én, Az ember tragédiája ősbemutatóján működött villanyvilágítás, eladdig sohasem látható fényözönbe burkolva a mennyekben játszódó első színt. Megkapó dokumentum a Csongor és Tünde rendezőpéldánya is; az akkor már négy éve futó darabot Paulay Ede ekkor "átvilágította", és szinte az új játékszert kapott gyermek örömével varázsolt a színpadra rózsaszín hajnalt, napsütést, alkonyatot. (Addig ezeket a fényhatásokat a háttérfüggönyök mögött mozgatott fényforrásokkal próbálták megvalósítani.) Külön könyvet lehetne írni arról, mit jelentett a színészi arcjáték számára a reflektorral produkált színpadi fejfény, amely a színpadkép egységes egészéből kiemeli, szinte kimetszi a színész testét, arcát, mimikáját.
Az utolsó évtizedekre esett a színházi hangtechnika ugrásszerű fejlődése, melynek során a színpad természetes, csak tértagolással erősített akusztikus térből mesterségesen hangosított térré változott, amelynek egyes pontjain másféle hangzásviszonyok alakíthatók ki. Egy-egy bonyolultabb zenés produkció hangzástervezéséhez és megvalósításához ma általában hangtervező, illetve hangmérnök, -technikus és kezelő áll rendelkezésre. A Madách Színház Macskák-előadásán (1983) 4000 Watt erősítőteljesítményt produkáltak, a hangstáb két külsős hangmérnökből (ők felváltva dolgoztak a hangpáholy keverőpultján), 2 belső, főállású hangosítóból állt, továbbá alkalmaztak még 2 külsőst és egy belső technikai munkatársat kizárólag a mikroportokkal, a színész testére erősített, mozgatható mikrofonokkal kapcsolatos feladatokra.
"Eszmém a következő. A színpad jobb és bal oldalán kör alakban szélesedik ki, éspedig oly körszelvény alakjában, melyek középpontja körülbelül a színház bejárója előtt volna. A kör belső része háromszor olyan hosszú, mint a színpad nyílása és a kétoldalt szükséges kulisszakör, tehát mintegy 36 méter. A külső kör mintegy 17 méterrel van hátrább. Ezen téralaprajzban a körsugár által három egyenlő részre oszlik, ... A színpad mélysége 7 utcára volna osztva, mindegyik mintegy 2,40 szélességben. A nézőtérhez közelebb levő 4 utcán két tolható talpazat áll, melyek tetszés szerint a középső színpadra tolhatók. Ezen platformok mintegy 9,60 mélységgel bírnának, és így bőven elegendők volnának arra, hogy bármely szobát vagy termet azokra előre fel lehessen építeni és teljesen berendezni. Díszletváltozáskor a nézőtér előtti platform félretolatik, és helyét néhány pillanat alatt a másik platformra készen felállított díszlet elfoglalhatja."(Kéméndy Jenő: A huszadik század színpadja, 1907)
Schäffer Judit jelmeztervei Dumas-Planchon A három testőr c. darabjához, Jaroslav Dudek vendégrendezése számára (József Attila Színház, 1962)
K. F.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
