Műhelytitkok
Műhelytitkok
A felvétel eleinte hosszú időt vett igénybe, három-négy percig is eltartott. A modell képtelen volt ilyen hosszú ideig mozdulatlanul ülni, ezért a fejét rögzíteni kellett. A problémát Petzval József találmánya oldotta meg.
Az ő nagy fényerejű lencserendszere vagy objektívje lehetővé tette a felvételhez szükséges megvilágítási idő lényeges csökkentését. 1841 közepe táján már mindössze 8-10 másodperc alatt készültek el a felvételek. A megvilágítást a napfény sugarai biztosították, azt szabályozni nem volt módja a korabeli fényképészmesternek.
Az ún. kollódiumos vagy nedves eljárás 1851-ben új korszakot nyitott a fényképezésben. Az üveglapot vékony kollódiumréteggel vonták be, és az érzékenyített lemez finom rajzú, dús tónusú képet adott. Ettől kezdve azonban a fényképezés nagy szakértelmet, körültekintő eljárást igényelt.
Az 1850-es évek közepétől vált jól jövedelmező ipari tevékenységgé, immáron foglalkozássá a fényképezés. A fényképészek számának növekedésével arányosan nőtt a magukat lefényképeztetni kívánók tömege. 1860-ban már 24 fényképész működött Pest-Budán.
Az 1850-es évek végén Párizsból elterjedt a 6 X 9-es méretű, ún. vízitkártya, amelyet eleinte névjegyként használtak.
Az emberek már nem elégedtek meg a közönséges fényképekkel, görög oszlopok, finom faragású stílbútorok között, klasszikus, romantikus tájat ábrázoló háttér előtt fényképeztették le magukat. Öltözékük, "beállításuk" társadalmi helyzetükről, foglalkozásukról is árulkodott. A fényképezés válságba sodorta az arcképfestészetet. Olcsó volt, s ezért azok is megörökíttethették magukat, akik erről korábban álmodni se mertek. Tehetséges, jó nevű arcképfestők sora tért át ideiglenesen vagy véglegesen a fényképezésre, mint Barabás Miklós, Borsos József, Doctor Albert, Alkér Ede, Vízkeleti Béla, Pesky Ede.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
