Az "úrihímzés"
Az "úrihímzés"
Barokk iparművészetünk nagy területei közül a textilművességet is meg kell említenünk, mert ekkor élte virágkorát az úrihímzés (a 17-18. sz.-ban a felsőbb osztályok körében divatos, reneszánsz és török elemeket felhasználó hímzőművészet). Az öltözködésben nagy szerepet kapott a hímzett dísz (női ruhák, férfidolmányok, menték), de a használati tárgyakon (pl. nyergek, lótakarók, erszények) és a lakás belsejében (pl. abrosz, ágyterítő, ágyfüggöny, lepedő, párna) mindenhol megjelenik. Hímzéssel ékesítették az egyházi ruhákat, a református úrasztalterítőket. Az úri kastélyokban, udvarházakban vagy a polgári lakóházakban az asszonyok-lányok együtt dolgoztak – gyakran az udvartartáshoz tartozó hímzőmester irányításával – egy-egy nagy munkán. Mintalapok alapján készült a díszítés. Ezeket, a források szerint, nagy becsben tartották. Sajnos nagyon kevés maradt meg közülük, így egy 8 lapos sorozat Rhédey Júlia tulajdonából (18. század eleje), amely virágokat, indákat ábrázol. A 17-18. századi magyar úrihímzés legfőbb motívumai az olasz reneszánsz ornamentika továbbfejlesztéséből alakultak ki. A gránátalma több formában, a tulipán, a rózsa (vagy stilizált formája, a rozetta), a szegfű, a liliom jelenik meg leggyakrabban. Ezeket vagy "virágtő motívummá állítják össze (= amikor egyenes virágtőre különböző virágokat fűznek) vagy pedig hullámzó indába állítják; de mindkét elrendezésben annyi lehetőség van, hogy a változatok sokasága, gazdagsága alig mérhető fel.
Kétajtós barokk szekrény
Holicsi fajansz
Úrihímzés. Párnahaj részlete, 17. század
K. GY.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
