Kódexfestészet
Kódexfestészet
A középkori templomok elengedhetetlen tartozékai a könyvek: misekönyvek, szertartáskönyvek, bibliák. A pannonhalmi monostor könyvtárában a 11. század végén antik szerzők műveit is őrizték. Az első kódexeket bizonyosan a hazánkba érkező térítő szerzetesek hozták magukkal, nem kétséges azonban, hogy hamarosan az új kolostori scriptoriumokban is megindult a könyvek másolása és miniatúrákkal való díszítése.
A Zala megyei Csatár bencés monostorában használták hosszú ideig azt a kétkötetes bibliát, amely még a középkorban Salzburgba, majd jelenlegi őrzési helyére, az admonti kolostorba került. A hatalmas köteteket harmincegy festett bibliai illusztráció, négy kánonlap és száznál is több festett és aranyozott, díszes kezdőbetű (iniciálé) ékesíti. A képek festői Salzburg környékéről származhattak, onnan, ahová művük később visszatért.
A 12. század utolsó évtizedében, talán még III. Béla korában készülhetett – feltevések szerint Esztergomban- az a pergamenkódex, amelyet a király fiának, Imrének nevelője, a Perugiából való Bernát ajándékozott az esztergomi székesegyháznak (Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár). A kötet az Énekek énekének három kommentárját tartalmazza indadíszes és állatfigurás iniciálékkal ellátva.
Bizonyosan az 1200 körüli magyar kolostori könyvdíszítő művészet alkotása a Pray-kódex néven ismert, a Halotti beszédet is tartalmazó kézirat (Országos Széchényi Könyvtár). A passiójeleneteket ábrázoló öt tollrajz egyszerű, de összefogott művészi eszközökkel, határozott, lendületes kontúrvonalakkal, közöttük felvillanó vörös és sárga színfoltokkal éri el megragadó, expresszív hatását.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
