Vastag mészkőrétegek, trópusi karszt a középidőből
Vastag mészkőrétegek, trópusi karszt a középidőből
A földtörténet középideje legnagyobb részében nyugalmas időszakok sora. A hol sekélyebb (foltokban ritkán vissza is húzódó), hol mélyebb tengerbe rendkívül vastag, olykor több mint háromezer méternyi üledék – jórészt mészkő és dolomit – rakódik le: ez lesz később a hegység építőanyaga. (Szinte valamennyi kőzettípus előfordul például a tatai Kálvária-domb természetvédelmi területének geológiai múzeumában.) Az "építőkövek" szempontjából a triász időszak a legfontosabb. Az ún. alpi típusú, sekélytengeri üledékképződés mindenekelőtt a triász-alsó jura, szép fehér színű dachsteini mészkőről és fődolomitról nevezetes; ezek a Bakonytól a Pilisig mindenütt megtalálhatók. (Triász dolomitból áll például a Gellérthegy vagy a Sas-hegy.) A triászban – korábbról – vulkáni kőzetek is ismertek (Bakony, Budai-hegység stb.), ugyanakkor a nála mozgalmasabb jura időszak, ha itt ugyan vulkáni nyomoktól mentesen is, már az alpi hegységképződést vetíti előre. A feldarabolódó óceáni aljzat ekkor először egyre mélyülni kezd: egyebek között ősmaradványokban gazdag tűzköves mészkő, ammonitico rosso és radiolarit képződik. A Bakonyban vannak az ország leggazdagabb ammonitesz-lelőhelyei. Az ammonitesz-kövületeket sok helyütt mangánbevonat burkolja; a tengervízből kiváló mangán több helyütt érccé dúsult.
Őskarszt a Bakonyban (Csárda-hegy): a bauxit bányászkodás kréta időszaki kúpkarszt-formakincset tár fel
A jura vége felé ismét sekélyesedő tenger a krétában – az alpi hegységképződés jeleként – egyre többször szárazulatnak adta át a helyét. A kréta időszakot ennélfogva nem elsősorban tengerüledékei, hanem szárazföldi felszínformálódása, valamint-Európa és Afrika ütközésének megnyilvánulásaként – törések, pikkelyeződések különböztetik meg a többitől (a gyűrődések itt a Bükkhöz képest például alárendeltek). Ami a szárazulattá válást illeti, az oldékony triász (kisebbrészt jura) mészkövek, dolomitok karsztosodása a legfontosabb: ennek során a mai dél-kínaihoz hasonló, változatos kúp- és toronykarszt formakincs jön létre. A karsztos mélyedésekben – a trópusi éghajlaton – szilikátgazdag kőzetek mállástermékeiként bauxit (és a már említett mangán) gyűlik fel; ám nem ezek, hanem az újbóli – már az eocénba átnyúló – tengerelöntés az, amely e lenyűgöző formakincset (s benne a bauxitot) utóbb megvédi a lepusztulástól (l. a képen).
Földtani hossz-szelvény a Bakonyon és a Mecseken keresztül
A krétától az oligocénig terjedő időszakra a Pelso-lemeztöredék csaknem ötszáz kilométeres vándorlása nyomja rá bélyegét. Változatos és gyakran üledékhézagos ősföldrajzi környezettel számolhatunk – a krétában-eocénban még jelentősebb sekélytenger-borítástól (budai márgával, nummuliteszes mészkővel, barnaszénné alakuló mocsarakkal) az oligocén szárazföldi-sekélytengeri képződményekig (hárshegyi homokkő, tardi és kiscelli agyag stb.).
Bazalt tanúhegy a tapolcai-medencében: a Somló
A miocénban ismét nagyobb tengerelöntések következtek. Budafok borpincéit például az ekkor lerakódott lajtamészkőbe vájták. A tengerpartok mente egyrészt lignittelepek képződéséről, másrészt azokról a hullámverés kialakította ún. abráziós teraszairól nevezetes, amelyek az utólagos kiemelkedések következtében ma eltérő magasságban lelhetők fel. A miocén tengerben jól karsztosodó mészkövek is lerakódtak; szarmata mészkőben alakult ki a csodaszép – sajnos már kiszáradt – tapolcai tavasbarlang. A Pannon-beltó egykor a hegység legnagyobb részét befedte. Az a tény, hogy üledékei ma akár 5-600 méter magasan is megtalálhatók, jól mutatja, hogy ekkor még a legmagasabb csúcsok is alig emelkedhettek a vízfelszín fölé.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
