ORSZÁGUNK FÖLDJE LEMEZTÖREDÉKEKBŐL ÁLLT ÖSSZE AZ ÓHARMADIDŐSZAKBAN | Pannon Enciklopédia

ORSZÁGUNK FÖLDJE LEMEZTÖREDÉKEKBŐL ÁLLT ÖSSZE AZ ÓHARMADIDŐSZAKBAN

A kréta végén és az óharmadidőszak elején az európai Tisia- és az afrikai Pelso-partszegély az összezáruló Tethys egyik részmedencéje, a Pennini-óceán környékén helyezkedett el. Hogy a két terület ekkor még nem volt egymás szomszédságában, azt az is bizonyítja, hogy a Pennini-óceán kérgének alábukásával kapcsolatos, az Alpokban is meglévő eocén-oligocén vulkáni kőzetek csakis a Pelso-egység területén találhatók meg.

A Pelso mint későbbi lemeztöredék egy Afrikából északra nyúló félszigetnek, az "Adriatis-tüskének" (más néven "Apuliának") volt a része. E nyúlvány a Pennini-óceánt maga alá gyűrve és az abba lerakódó ún. flisüledékeket feltorlaszolva mélyen benyomta Európa partszegélyét. Az észak-déli összepréselődés eredményeként olyan, északkelet-délnyugati és rájuk merőleges szerkezeti vonalak (törések) alakultak ki, amelyek megszabták, hogy milyen irányba tolódjék ki az Adriatis-tüskéről leváló Pelso-lemeztöredék. Az északkelet felé mozgó Pelso-töredéket később ráadásul egy vagy több szubdukciós zóna is "húzta". A messzire jutó lemezdarab az oligocénban – a kialakuló közép-magyarországi (vagy Zágráb-Kulcs-Hernád) vonaltól délre – az európai partszegély egy darabjának, a szintén leváló Tisiának lett a szomszédja. Mai földrajzi helyzetüket a lemeztöredékek valószínűleg csak a miocén elejére nyerték el. A két lemeztöredék némelyek szerint forgó mozgást is végzett, mások inkább azt hangsúlyozzák, hogy a közöttük kialakuló jelentős nyírófeszültségek apró kéregdarabok, tömbök leválására vezettek, és ezek forogtak. (Ilyenek közé "csípődhetett be" például a ma Szolnoktól a Kárpátaljáig mélyfúrásokból ismert flis [kárpáti homokkő], amelynek sajátosan rétegzett kőzetanyaga – még a Kárpátok felgyűrődésének kréta-eocén szakaszában – a hegység előtti tengeri vályúban halmozódott föl.) Akárhogy is, az viszont bizonyos, hogy a Pelso-lemeztöredék déli és főleg keleti részét, például a Bükk térségét a közép-magyarországi vonal mentén igen erős tektonikai hatások érték, és a miocén elejére ez a rész került legmesszebbre eredeti szomszédaitól, a Déli-Alpoktól és a Dinári-hegységtől.