A feketerigó
A feketerigó
Budapestnek akár a címermadara is lehetne a feketerigó (Turdus merula), annyira gyakori, nemcsak a budai oldalon, de a Belvárosban is. Pedig ez a madár nem volt mindig városlakó. Valaha kizárólag az erdőben fészkelt, félénk volt és visszahúzódó, mint azok a feketerigók, amelyek ma is valamelyik nagyobb középhegységi erdőben élnek. Az emberi térfoglalás, a városok és falvak építése szükségszerűen az erdők és bokrosok eltűnésével járt, és velük együtt a feketerigó is kénytelen volt visszahúzódni a még megmaradó erdőkbe. Aztán az élelmes madár egyszerre csak "észrevette", hogy a házak között létesült parkok és kertek kitűnő fészkelőhelyeket kínálnak, táplálék is bőven akad, és ezzel kezdetét vette egy olyan folyamat, mely tulajdonképpen még napjainkban is tart. A feketerigó mind gyakoribbá vált az ember körül, és a korábbi vándormadár helyére fokozatosan a többé már nem vonuló, helyhez kötött, állandó madár lépett. Tehette ezt, hiszen a téli időszakban az emberek etetik a madarakat, de a szerte heverő különféle konyhai hulladék is bőséges választékot kínál számukra. A városi állomány, éppen a kedvező körülmények hatására, valamivel korábban, március második felében kezd költeni, és egy-egy szezonban akár háromszor is röpítenek fiókákat. Az erdei feketerigók áprilistól költenek, és többnyire csak két fészekaljat nevelnek.
A feketerigó rokona az erdőkben élő pettyes mellű énekes rigó. Tagolt strófákból álló hangos énekét márciustól hallhatjuk
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
