A hattyúk
A hattyúk
A kis hattyú (Cygnus bewicki) a magas észak lakója, nálunk legfeljebb alkalmi vendég az őszi-téli hónapokban. Az énekes hattyú (Cygnus cygnus) a 18. században még fészkelt a hazai nagy mocsarakban, ma ritka téli vendégnek számít. Erősen terjeszkedik viszont a bütykös hattyú (Cygnus olor). Igaz, a Balatonnál és a Dunán látható nagy fehér madarak valamennyien féldomesztikált példányok, osztrák díszparkokban tenyésztett madarak leszármazottai. Évről évre mind több helyen látjuk őket, és bár viselkedésük sok tekintetben a vad hattyúkéra emlékeztet, féldomesztikált voltukat nyomban elárulják, amikor, főként télen, a madárbarátok kinyújtott kezéből is hajlandók elvenni a felkínált kenyérdarabkákat. Az ivarérett példányok hófehérek, csőrük narancssárga, felette a jellegzetes fekete bütyökkel, melyről a nevüket kapták. Nyakukat nyugalmi állapotban többnyire kissé begörbítve tartják, repülés közben előre nyújtják. A fiatalok barnák, csőrszínük világosabb. A bütykös hattyú agresszív természetű madár, fészkelőhelye környékéről más vízimadarakat, különösen a nyári ludakat elüldözi, de fészke védelmében akár az embert is megtámadja. Izgalmi állapotban tollait felborzolja, szárnyait kissé felemelve, pöffeszkedve úszik, miközben nyakát egészen hátrahajtja.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
