Mohák
Mohák
Habár szárazföldön élnek, nem tekinthetők valódi szárazföldi növényeknek, mivel még nincs valódi szilárdító- és szállítószövet-rendszerük. Ezért is alacsony növekedésűek. Nincs valódi gyökerük és levelük sem. Spórákkal szaporodnak. A spórából egy zöld, fonalas moszathoz hasonló előtelep (protonema) hajt ki. Ebből fejlődik az ivaros nemzedék, ami a mohanövényke maga. Leveles hajtásának csúcsán fejlődnek az ivarszervek. A kiszabaduló hím ivarsejt a leveleken megülő harmat- vagy esőcseppben a női petesejt által kibocsátott kémiai ingerek hatására keresi fel a mozdulatlan petesejtet és megtermékenyíti. Ebből hajt ki és a növénykén marad a moha ivartalan része: a nyeles spóratartó tok. Ebben redukciós osztódással spórák keletkeznek, amelyek kiszóródás után új növénykét hajtanak.
A mohák a vizet és a benne oldott sókat egész felületükön képesek felvenni. Ezért könnyen kiszáradnak s víz hatására gyorsan felújulnak.
A mohák minden más növénytől eltérnek abban, hogy ivaros nemzedékük nagyobb, mint az ivartalan, s ez maga a fotoszintetizáló mohanövény.
A mohák hasonlóak a zöldmoszatokhoz és a hajtásos növényekhez a fotoszintetizáláshoz szükséges színanyaguk összetételében.
A moháknak két fő csoportjuk van, a lombosmohák és a májmohák. A májmohák egy részének lapos, telepszerű teste van.
A mohák általában tömött párna vagy szőnyegszerű takaró formájában borítják az aljzatot. A hegyekről lezúduló nagyobb vízmennyiség felfogására is képesek, s ezért fontos szerepük van a talajerózió meggátolásában és a talajképződésben.
A csillagos májmoha zöld, szőnyegszerű bevonatot alkot árnyas, nedves talajon, de az alföldi kutak belső falán is
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
