Kisebbségi irodalom a "szocialista" országokban
Kisebbségi irodalom a "szocialista" országokban
A második világháború után mindenütt újra kellett indulni. S újra a "semmi talajáról".
Egy időben azonban mégis ébredt a remény: a kisebbségi irodalmak – a meghirdetett demokratizmus jegyében – hátha zavartalanabbul bontakozhatnak, mint a két világháború között. Legelőbb Romániában, majd Jugoszláviában és Csehszlovákiában mutatkoztak biztatóbb jelek. Az irodalmi élet intézményei lassan kiépültek, folyóiratok indultak, könyvkiadók kezdték meg működésüket. A tehetségek rajokban jelentkeztek; az egyetemes magyar irodalommal s a világirodalommal való lépéstartás igényével. Eredmények is születtek: a csehszlovákiai magyar irodalomban a regény, a vajdaságiban az esszé, az erdélyiben a líra, a próza és a dráma is érdemes magaslatokra érkezett. Ez a fejlődés azonban korlátozott volt; diktatórikus keretek, többségi nacionalizmusok és téves elméletek által behatárolt. S újra meg újra elakadt, különösen Romániában és Jugoszláviában. Az utóbbi évtizedekben szinte egész nemzedékek szóródtak szét, írók tűntek el, mielőtt magukat igazán felmutathatták volna.
1989, a diktatúrák bukása adott újabb reménységet: hátha szabadabbá, könnyebbé válik végre a kisebbségi magyar irodalmak útja is. Nem így történt. A régi diktatúrák megbuktak, a cenzúra eltűnt, a többségi nacionalizmusok azonban több helyt és több vonatkozásban újra támadtak, sőt felerősödtek. Az irodalom korábban kialakult intézményei inognak, a folyóiratok egy része megszűnt, a könyvkiadás és terjesztés ellehetetlenült, a kisebbség számos írója szülőföldje elhagyására kényszerült. Az otthon maradókra az eddiginél is erősebb frontszolgálat vár.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
