"A természet vadvirága" és "Az apostol"
"A természet vadvirága" és "Az apostol"
A népiesség jegyében indult a század egyik legnagyobb költői tehetsége, a fiatalon elhunyt Petőfi Sándor is (1823-1849), aki az 1848-as forradalomban betöltött népvezéri szerepe s hősi halála révén a magyar politikai történelemnek is örök életű alakjává vált. Már rögtön pályakezdésekor népszerűvé – egyben a konzervatív kritika célpontjává – lett egyszerű "népdalai" révén (a néphez s természethez való vonzódása miatt nevezte magát "A természet vadvirágá"-nak, 1844). Szélsőségesen romantikus világfájdalmas verseket is írt (Felhők, 1846), de talán még inkább jellemzőek rá bensőséges szerelmi versei (Szeptember végén, Beszél a fákkal a bús őszi szél, 1847), tájleíró költeményei (Az Alföld, A Tisza, A puszta télen, Kiskunság stb.), radikális nézeteit személyes szubjektivitással megjelenítő politikai ódái (A XIX. század költői, A nép nevében stb.). Elbeszélő költeményei közül kiemelkedik a népies mesét újjáteremtő János vitéz, a bámulatosan humoros eposzparódia, A helység kalapácsa, s a pályáját lezáró, rapszodikus szubjektivitású mű, Az apostol, melyben politikai eszméit idézi meg, s a forradalmársorsot ábrázolja mély tragikummal. Ideológiája a – francia forradalomból eredeztetett – népképviselet eszméin alapult, ezért az irodalmat is a nép érdekében vívott politika szemszögéből kívánta láttatni; ugyanakkor olyan hatalmas erejű szubjektivitást vitt költészetébe, hogy végeredményben inkább a politika vált költészete egyik alkotórészévé, nem pedig költészete politikává. Verselése, nyelvhasználata elsősorban egyszerűsítő tendenciát tükröz, képalkotása, kompozicionális ereje azonban jelentős méretekben gazdagította és bővítette a magyar költészet lehetőségeit.
Orlai Petrich Soma többször megfestette barátját, Petőfit. Nemcsak természet után készített róla portrét, de emlékezetből is megrajzolta
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
