Reformkori bölcselők
Reformkori bölcselők
Az Akadémia 1831-ben pályázatot írt ki olyan műre, amely filozófiai hátramaradottságunk okait fejtegetné. Nyertese, Hetényi János (1786-1853) az egyezményes filozófia kidolgozója. Kiindulópontja az, hogy a filozófiának tökéletes egyezményben (összhangban) kell lennie az ésszel és az élettel, hogy feladatát, az élet szépítését elvégezhesse. Ezért nem járható Kant, Fichte, Hegel útja, mert az elvont és szemlélődő. A mindenség harmóniáját az ész tudatosítja; az egyezmény vágya él bennünk, csak tudatosítani kell azt.
Hetényi szellemi örököse Szontagh Gusztáv, aki a németek spekulatív dialektikáját igen határozottan utasítja el. Művei erősen gyakorlatias jellegűek, szemlélete dualista: az érzéki tapasztalat és az elvonatkoztató ész közös feladata a valóság különféle oldalai között közvetíteni. A bölcselet dolga Szontagh szerint az is, hogy nemzeti jellegű legyen – hiszen az egyezmény, az egyensúly hazánk földjére és emberére egyaránt, természete szerint illik. Társadalomfilozófiát is írt ezen az alapon: az egyezmény itt a fejlődésben az állandóság és változás, a forradalom és a reform mozzanatainak egyensúlyában fedezhető fel. Az 1848-at megelőző évtized a hazai szellemi élet látókörének jelentős kitágulásával járt. Ismertté váltak Feuerbach és B. Bauer, az utópisták, a modern gazdaságtan irányai, Lamennais katolikus liberalizmusa.
E szerteágazó szellemi hatások jelennek meg azután Táncsics vagy Vasvári radikalizmusában, a márciusi ifjak mozgalmának szellemi indítékai között.
A bölcseleti kultúra fejlődését igazolja, hogy 1834-ben filozófiai szótár lát napvilágot, amelyet Péterfi Károly és Almási Balogh Pál filozófiatörténete követ.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
