A marxizmustól a budapesti iskoláig
A marxizmustól a budapesti iskoláig
A századelőn a filozófiai baloldaliság és a marxista szocializmus hamar követőkre talált. E gondolatkör európai rangú képviselőjévé lett Lukács György; utána, mellette epigonok, dogmatikus kismesterek sokasága kővetkezett; a magyar filozófiai élet akkor halt meg, amikor – az 50-es években – "felvirágzott". A hazai marxizmus monolitikus gondolattömbjén Lukács tanítványai ütöttek rést: létrejött a budapesti iskola mint a marxizmus újraértelmezésének kísérlete.
Lukács György, századunk jelentős gondolkodója
Századunk első másfél évtizedében egyre nyilvánvalóbbá váló szakadás következett be filozófiai életünkben. Az ekkor színre lépő új nemzedéknek a szociáldemokrácia felől jövő vagy a polgári radikalizmus álláspontjára helyezkedő képviselői és a modern izmusok jegyében lázadó fiatalok a filozófiai kultúra radikális megújítása szándékával a bölcseleti élet "akadémiai" keretein kívül láttak hozzá eszméik megvalósításához. Részben politikai, részben ideológiai-morális különállásuk nem csupán elkülönülésre, hanem az akadémiai tudományosság radikális kritikájára is ösztönözte őket. Sorra jöttek létre az első világháború előtt és alatt azok a fórumok is, amelyek számukra megnyilvánulási lehetőségeket kínáltak: a Társadalomtudományi Társaság, a Szellemi Tudományok Szabad Iskolája, a Vasárnapi Kör, a Galilei Kör, a Huszadik század és a Szellem című folyóiratok, valamint számos más, esetleg csak rövid életű szervezet és folyóirat. Az e fórumok munkájában résztvevők köre legkésőbb 1918-19-ben radikalizálódott, és a baloldali, szociáldemokrata-kommunista szellemiség képviselőjeként dolgozott tovább, az esetek egy részében itthon, zömében évtizedekig kényszerűen külföldön.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
