Bölcselet és esszé
Bölcselet és esszé
A magyar filozófiai gondolkodás történetében gyakori jelenség, hogy a bölcseleti meggondolások nem a tudomány köntösében, hanem az irodalom, az értekező próza nyelvén nyernek megfogalmazást. Századunkban a bölcseleti esszé vált önálló műfajjá: e sajátos nyelven alkotott Németh László és Szabó Dezső, Bibó István és Hamvas Béla, de a műfaj Adytól, József Attilától sem idegen. E kifejezési forma gyakran érzékenyebb és pontosabb megjelenítése a magyar bölcselet időszerű kérdéseinek, mint a szakfilozófia szigorú tudományossága.
Korábban már láttunk példákat arra, hogy valamely kor mértékadó filozófiai eszméi, irányzatai és divatjai a magyar szellemi életbe a szépirodalom közvetítésével találtak utat. Amíg azonban a 19. században többnyire szépírók, lírikusok, a dráma- és a regényirodalom művelői szólaltatták meg koruk "uralkodó" eszméit, addig a 20. század "filozofikus" irodalmának meghatározó eszköze az esszé. A szociográfia és a közéleti publicisztika közege különösen alkalmasnak bizonyult bölcseleti problémák megfogalmazására; amíg a költői és írói munkában a filozófiai háttér az alkotói szemlélet és a mondandó megformálásának volt az eszköze, addig itt a filozófiai tartalom keresett magának kifejezési formát az esszé oldottabb, szép, hatásos és magával ragadó lehetőségeiben.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
