A mondat mint a beszéd egysége | Pannon Enciklopédia

A mondat mint a beszéd egysége

A beszéd a kommunikáció egyik változata. Sajátos cselekvésforma, mely az emberek érintkezését, kapcsolattartását szolgálja. A beszéd aktuális, konkrét, tehát pillanatnyi; időhöz, beszélőhöz, hallgatóhoz és szituációhoz kötött tevékenység. Alapja a nyelv, mely állandó; lassan és többé-kevésbé következetesen változó elvont rendszer. A nyelv megvalósulása a beszéd.

A nyelv szabályai alapján létrehozott mondatok a beszédben valósulnak meg: részét alkotják a közlésnek, a szövegnek. Így lesz a mondat a nyelv és a beszéd egysége egyszerre. A mondatot mint a beszéd egységét mindezek alapján szövegmondatnak vagy megnyilatkozásnak is szokták nevezni, megkülönböztetve a nyelvi mondattól, a rendszermondattól. Szövegmondat minden, a kommunikáció során létrehozott (kimondott vagy leírt) mondat.

A mondat a beszédben válik igazán érthetővé, egyértelművé, hiszen a beszéd meghatározott körülmények között zajlik, meghatározott módon, konkrét résztvevők között. Ha most leírom azt a mondatot, hogy Jaj!, az olvasó csak mint rendszermondatot tudja értelmezni: meg tudja állapítani róla, hogy felkiáltás, szerkezete szerint tagolatlan, egyetlen szóból áll, s valamilyen kellemetlen körülményről szóló indulatot, érzelmet fejez ki. A beszéd ismert szituációjában, konkrét szövegkörnyezetében azonban aktuális jelentést kap. Jelentheti azt hogy ’Megütöttem a lábam’, ’Otthonhagytam az igazolványomat’, ’Már megint kettes lett a matekdolgozatod’, stb. A beszéd mondatának jelentését számtalan nyelvi és nyelven kívüli tényező befolyásolja, s ezáltal pontosítja, egyértelművé teszi.

A megvalósult mondat a nyelvi mondat lexikális és viszonyjelentésein kívül egyéb jelentéseket is hordoz. A kimondott (leírt) mondat önmagában cselekedet is, s minden cselekvésnek van valamiféle célja, így a mondat kifejezi a beszélő szándékát is; azt a célt, amiért a beszélő a mondatot létrehozta. E jelentés az adott szituációban módosíthatja vagy megváltoztathatja a mondat jelentését. Ha azt mondja ismerősünk: Olyan furcsán nézel ki ma; ez nem feltétlenül puszta ténymegállapítás, hanem benne rejlik a kérdés, a magyarázatra késztetés is: ’Mondd el, mi történt veled!’. Vagy: Sétálgatunk, sétálgatunk? – nem valószínű, hogy a beszélő választ vár erre a kérdésre. Inkább csak megszólítja ezzel, ismerősét az utcán, kapcsolatot teremt vele.

Minden mondat cselekedet. A legtöbb mondattal a beszélő (tulajdonképpen azt cselekszi, hogy) tájékoztat, tudósít, közöl; de lehet hogy informálódik, cselekvésre késztet, kapcsolatot teremt, tart stb. Vannak azonban olyan mondatok is, melyek a cselekvést helyettesítik, illetőleg egy cselekvéssel (mely nemcsak a beszélés cselekedete) egyenértékűek. E mondatok lexikális jelentése tudniillik éppen azt tartalmazza, hogy a mondat kiejtésével már megtörténik valamilyen tevékenység. Ha például hivatalos levél érkezik az igazgatótól, melyben a következő áll: Ezennel kinevezem osztályvezetőnek, mindenki tudja, hogy az igazgató nemcsak közöl valamit, hanem e mondatával cselekedett is: kinevezett osztályvezetőnek. Vagy amikor azt mondjuk: Köszönöm, e mondatunkkal valóban meg is köszöntünk valamiféle szívességet.