A névszók jelei és ragjai
Elsőül a többesjelet kell említenünk: ez a -k. Minden névszó fölveheti: újságok, pirosak, hatok, némelyek. Úgy is nevezzük: általános többesjel, hiszen van különleges is: az -i, amelyet akkor használunk, ha más, birtokviszonyt jelző toldalék is van a szóalakon, s ennek többes számba tétele a célunk. Az apáméi szó azt jelenti, hogy valamely apám birtokában lévő dologból több van, a tollaim pedig azt, hogy nekem több tollam van. A birtokjel (-é) azt fejezi ki, hogy valaminek valaki a tulajdonosa, valami valakié: A táska Éváé. A birtokos személyjelek paradigmája pedig egyszerre utal a tulajdonra és a tulajdonosra: a hajóm szóalak mutatja azt is, hogy mi a birtokolt dolog, s azt is, ki birtokolja. Éppen ezért a birtokos személyjelek teljes paradigmába illeszkednek, hogy kifejezhessék a birtokos számát és személyét.
Az említett birtoktöbbesítő jel e két jeltípus társaságában jelenik meg, és mindkét esetben a birtokok, a tulajdonok többes számát jelöli: hajóim, párnáitok, Péteréi stb. A kiemelő jel (-ik) több hasonló dolog közül egyet nyomatékosan kiemel, és csak közép- vagy felsőfokú melléknévhez járulhat: „szebbiket, jobbikat, karcsú magasabbikat”. A fokozás jeleit a melléknevek veszik föl, s némelyik számnév: középfokban a -bb (b); felsőfokban ugyanez, a leg- és a túlzófokú legesleg- szócska szó elé toldásával prefixum (előtoldalék), s ez jeleink rendszerében egyedülálló: kerekebb, több, legnagyobb; legeslegszebb.
A névszók a mondatban bármelyik mondatrész szerepét betölthetik, ennek megfelelően szerfölött sokféle ragot használunk. A tárgyrag a -t: almát, levelet, akkor használjuk, ha az adott névszó a mondatban a tárgy szerepét tölti be. A jelzők többségének nincs ragja, csak a birtokos jelzőnek: -nak, -nek: Máténak a leckéje, Eszternek a csizmája. A legváltozatosabb a határozóragok sora. Ragjaink gazdag és sokszínű rendszere a határozók használatát hallatlanul plasztikussá, hajlékonnyá teszi.
Kísérlet a magyar nyelvtan új alapokon való tárgyalására
Főldi János nyelvtankönyve, amelyre a Debreceni Grammatika épült, csak 1912-ben jelent meg
Igenevek
Alaktani viselkedésük sokban emlékeztet a névszókéra (a nevük is ezért igenév). Bizonyos névszói jeleket, ragokat használunk a névszókhoz is, fajtájuktól függően. A főnévi igenév (olvasni, repülni) a névszói személyragok mindegyikét fölveheti: olvasnom, olvasnod, olvasnia stb. A kell, lehet, szabad igék mellett a főnévi igenév ilyen alakja pontosan, szám és személy szerint kijelöli az alanyt, míg enélkül az általános marad. A melléknévi igenév (üvegező, jóllakott, tanulandó) annyira közel áll a névszói jelentéshez, hogy minden névszói jelet és ragot használhatunk hozzá: üvegezők, jóllakottan, tanulandóból. A határozói igenév (nézve, gondolkodva), jelentésében sokkal inkább a határozókhoz közelít, s így alaktanilag sem rugalmas: csak a többes szám jelét fűzhetjük hozzá, azt is csak a régies, archaikus nyelvhasználatban: ruháim bepiszkolvák.
Határozók
| Az alak neve | Rag | Főnévi, melléknévi, számnévi példák |
| Inessivus | -ban/ben | hajóban, fában, kézben, bokorban, kőben; pirosban; ötben |
| Elativus | -ból/ből | hajóból, fából, kézből, bokorból, kőből; pirosból; ötből |
| Illativus | -ba/be | hajóba, fába, kézbe, bokorba, kőbe; pirosba; ötbe |
| Superessivus | -n | hajón, fán, kézen, bokron, kövön; piroson; ötön |
| Delativus | -ról/ről | hajóról, fáról, kézről, bokorról, kőről; pirosról; ötről |
| Sublativus | -ra/re | hajóra, fára, kézre, bokorra, kőre; pirosra; ötre |
| Adessivus | -nál/nél | hajónál, fánál, kéznél, bokornál, kőnél; pirosnál; ötnél |
| Ablativus | -tól/től | hajótól, fától, kéztől, bokortól, kőtől; pirostól; öttől |
| Allativus | -hoz/hez/höz | hajóhoz, fához, kézhez, bokorhoz, kőhöz; piroshoz; |
| Locativus | -t/tt | (csak helységneveknél: Magyaróvárt, Vásárhelyt, Pécsett) |
| Terminativus (hely) | -ig | hajóig, fáig, kézig, bokorig, kőig; pirosig; ötig |
| Terminativus (idő) | -ig | éjfélig, ötig, tizedikéig |
| Dativus (részeshatározó) | -nak/nek | hajónak, fának, kéznek, bokornak, kőnek; pirosnak; |
| Temporalis (időhatározó) | -kor | Karácsonykor, tavaszkor, jókor, ötkor |
| Multiplicativus (számhatározó) | -szor/szer/ször | (főneveknél nincs) néhányszor, sokszor, ötször |
| Modalis (módhatározó) | -n | (csak mellékneveknél: pirosan, szépen, nagyon) |
| | -l | (csak mellékneveknél: jól, rosszul, ravaszul) |
| | -lag/leg | (főneveknél általában nincs) alkalmilag, érintőleg, |
| Formalis | -képp(en) | (főneveknél ritka) faképp(en); mindenképp(en), |
| Essivus-formális | -ként | hajóként, faként, kézként, bokorként, kőként; |
| Essivus-modalis | -ul/ül | (főneveknél ritka) jutalmul, rosszul, csúnyául |
| Distributivus | -nként | hajóként, fánként, kezenként, bokronként, kövenként; |
| Distributivus-temporalis | -nta/nte | (ritka) nyaranta, telente, reggelente |
| Translativus | -vá/vé | hajóvá, fává, kézzé, bokorrá, kővé, pirossá, ötté |
| Instrumentalis (eszközhatározó) | -val/vel | hajóval, fával, kézzel, bokorral, kővel, pirossal, öttel |
| Comitativus (társhatározó) | -val/vel | barátommal, testvéremmel, kedvesemmel, mindenemmel |
| Sociativus | -stul/stül | hajóstul, fástul, kezestül, bokrostul, kövestül; pirosostul |
| Causalis (okhatározó) | -ért | (ritka) mindenért, meggyőződéséért, hitéért |
| Finalis (célhatározó) | -ért | hajóért, fáért, kőért, pénzért; pirosért; kevésért, ötért |
