A morfémaszerkezetek
A morfémaszerkezetek
A szóalakokban a morfémák kapcsolódási sorrendje szorosan kötött. Az általános szabályt az alábbiak szerint írhatjuk fel: szótő + képző + jel + rag.
Pontosabban: jel + tő + képző + jel + rag, hiszen egyetlen elöl álló toldalékunk (praefixumunk) a felsőfok jele.
Az azonos morfémák kapcsolódási szabályai a következők: két vagy több tőmorféma előfordulhat egy szóalakban – ezek az összetett, illetve többszörösen összetett szavak: ablak-üveg, gép-kocsi-vezető; a toldalékmorfémák esetében pedig egyetlen szóalakban megjelenhet két vagy több képző: (ház)-as-od-ni, két vagy több jel szófajilag meghatározott módon: leg-(okos)-abb-ik-é, de csak egyetlen rag.
A morfémák általános kapcsolódási szabályától néhány esetben találunk eltérést: 1. A jel megelőzi a képzőt. Leggyakoribb példa erre a középfok jele, amely bizonyos képzőket maga mögé utasít, s ennyiben képzőszerűen viselkedik: kis-ebb-ít, nagy-obb-odik. 2. A rag megelőzi a képzőt. Néhány határozórag (-szor, -szer, -ször; -nként) után megjelenhet általában az -i vagy az -s melléknévképző: hat-szor-os, het-enként-i.
A morfémaszerkezeteket a közvetlen összetevők szerinti elemzéssel lehet alkotórészeire bontani. Ez azt jelenti, hogy az adott elemzendő szóalakban először megkeressük a két közvetlenül összekapcsolódó összetevőt, tehát például a barátságban szóalakban ezek a barátság- relatív tő és a -ban határozórag. A relatív tő egy olyan tőalak, amely tovább bontható újabb összetevőkre, azaz jelen esetben: barát- + -ság. A barát tő azonban már az abszolút tő, ugyanis további alkotórészékre nem elemezhető szét. Az elemzés során a morfémákat függőleges vonallal határoljuk el egymástól, fajtáik elkülönítésére pedig számjegyeket használunk: tő = 1, képző = 2, jel = 3, rag = 4. Példák:
Szabályos morfémaszerkezet:
Kivételes morfémaszerkezet:
| 1 | 2 | 2 | 3 | 4 |
| barát| | ság| | o| | sabb| | an |
Kivételes morfémaszerkezet:
| 1 | 3 | 2 | 2 | 3 | 4 |
| nagy| | obb| | od| | hat| | ná| | nak |
A toldalékmorfémák besorolásában a birtokos személyjelek jelenthetnek problémát annyiban, hogy korábban ragoknak tartották őket. Tény, hogy teljes szám- és személyparadigmájuk van (egyes szám 1. személy: könyv-em, 2. személy: könyv-ed, 3. személy: könyv-e, többes szám 1. személy: könyv-ünk, 2. személy: könyv-etek, 3. személy: könyv-ük), ami a személyragok jellemzője, ám nem zárómorfémák, hiszen következhet utánuk jel és rag (férj-em-é-ből), valamint nem jelölnek ki mondatrész szerepet, így jelmorfémának tekintjük őket.
Tanulmánygyűjtemény szóalaktanról szóló cikkekkel
Egy szófajtípus monográfiája
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
