A századvégtől a 20. század közepéig
A századvégtől a 20. század közepéig
A századvég és a századelő tankönyveiben, amelyek a világháborúig, sőt 1945-ig meghatározzák a magyar retorika oktatását, a szóbeliség egyre inkább visszaszorul. A szónoklatot az írásművek osztályába sorolják, és a retorika egyre inkább a prózai és leíró (elbeszélő) műfajok szerkesztéstanává és műfajelméletté válik. Ilyen az Alszeghy Zsolt – Sík Sándor szerkesztette tankönyv a Retorika a gimnázium reálgimnázium és reáliskola V. osztálya számára. A középiskolai oktatásban 1945-ig volt használatban. 1945 után a retorika nem szerepelt tantárgyként a középiskolákban. Az egyetemek bölcsész- és a jogi karaira is csak a 80-as években kerül vissza speciális kollégiumként.
A nyilvános meggyőző beszéd iránti érdeklődést századunk elején a munkásmozgalom erősíti fel. Vanczák János Gyakorlati szónoklattana munkások számára (1907) a mozgalom harcosainak ad gyakorlati tanácsokat a politikai meggyőzéshez, agitációhoz. Weber Mihály Szónoklattana (1930) a szocialista szónok feladatának a munkásság nevelését tekinti, s az osztályharc fegyverének a meggyőzést tartja. Könyve a hagyományos, klasszikus retorikák felépítését követi. 1945 után újra megjelent, kézikönyve lett a munkásmozgalom aktivistáinak. Mintabeszédeinek szerkezete, nyelvi fordulatai még a 70-es, 80-as évek társadalmi szónokainak beszédeiben is fel-felbukkantak.
A két háború között Ravasz László retorikai munkássága a gondolatközlés feltételeinek megváltozását, a rádió, film szerepét is figyelembe veszi. Írásaiban (Ars Hungrica, A beszéd mint műalkotás) egy korszerű és teljes retorika körvonalai bontakoznak ki. Ennek a kornak Ravasz László, Prohászka Ottokár, Karácsony Sándor, Sík Sándor volt jelentős egyházi szónokegyénisége.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
