„Ezen esztendőben Márs uralkodik”
Milyen igényeket elégítettek ki a kalendáriumok, mit tartalmaztak, milyen olvasónak készültek?
A kalendárium akkor született, amikor emberek sokaságának időjelző eszközre lett szüksége. Az idő valódi értékké vált, s nemcsak a felemelkedő polgárságnak, hanem a központi hatalomnak, az államnak is egységes, könnyen kezelhető naptár kellett. Belépett az igénylők közé a parasztság is.
Az első magyar nyelvű kalendárium az 1573-as évre készült Kolozsvárott. A 17. századtól már rendszeresen adtak ki ilyen munkákat, melyek lapjain az év napjait jelző adatok mellett hamarosan megjelentek a Nap és a Hold változásának jelei, a csillagképekhez kapcsolódó jövendölések, időjárási jóslások, mezőgazdasági és egészségügyi tudnivalók, verses intelmek, jó tanácsok.
a pénz az emberség,
| Becsületben a’hol e’ nints |
van rövidség,
| A drága szép ruha, betsület, |
tisztesség,
tsufság és nevetség.”
– közölte olvasóival szeptemberben 1785-ben a szebeni kalendárium. Közöltek természetesen történelmi krónikákat, valószínűleg fordításokból, de feltüntetve a magyar történelem fontos dátumait is. Megtalálhatók a vásárok helye, ideje, a postakocsik menetrendje, a hatóságok név- és rangjegyzéke.
A kalendáriumoknak ezek a részei a használhatóságot szolgálták, később a 19. század folyamán egyre nagyobb teret kaptak bennük a szórakoztató, erkölcsnemesítő, tanulságos történetek, de politikai felvilágosítást nyújtó szövegek is.
Ebben, a szépirodalomnak mondható részben megjelentek a ponyvairodalomban később önálló kiadványokká vált írások, tarka egyvelegben szerelmi kalandokról, bűnesetekről, misztikus jelenségekről, természetfölötti erőkről, karrierekről, bűnről és bűnhődésről írott históriák. A régi kötetkéket lapozgatva bizony gyakran elcsodálkozik a mai olvasó, hiszen a pár oldalas elbeszélések tartalmával manapság 3-400 oldalas regényekben találkozik. De meglepődhet akkor is, ha egy 1792-es jóslatban azt az igazságot találja, hogy „ezen esztendőben Márs uralkodik”, vagyis a háború, a hadak istene.
A kalendáriumok tartalmi összetétele korán kialakult s évszázadok óta lényegesen nem változott. A Pesti Napló 1933-as Hármaskönyve ugyanabban a szerkezetben látott napvilágot, mint Emich Gusztáv Nagy képes naptára 1863-ban, lényegében változatlan maradt az örök változás egy-egy szakaszát bemutató könyv, milliók és milliók egyetlen olvasmánya a múló időben.
„Édes, egyetlen, jó uram” – könyörgött II. Rákóczy (!) Ferenc szép felesége a csinos, színes borítékba kötött könyvecskében férjének, akit éppen letartóztattak a császár fogdmegei