EMLÉKÍRÓK (Bitskey István)
EMLÉKÍRÓK
(Bitskey István)
(Bitskey István)
A magyar nyelvű emlékírás első hajtásai a 16. században jelentek meg, de a műfaj valódi kibontakozása csak a barokk évszázadában következett be. Többnyire a politikai életben aktív szerepet játszó nemesek vagy éppen hivatali tisztségeket betöltő íródeákok vállalkoztak arra, hogy írásba foglalják az átélt eseményeket, s ezt egyre több szubjektivitással tették, bevallottan saját nézőpontjukból számoltak be életükről, fejlődésnek indítva így Magyarországon is a memoárirodalmat.
A tudatosan szubjektív nézőpontot vállaló szerzők a legkülönfélébb elnevezéseket használták visszaemlékezéseik jellegének érzékeltetésére: emlékezet, önéletirat, memoriálé, vallomás, feljegyzés, mentség, „emlékezetül hagyott írás”, diárium és még sok egyéb megjelölés fordul elő írásaik élén. Igazolni, védeni akarták magukat az utókor előtt, igyekeztek az előadás menetét tetszetősen – nem feltétlenül kronologikus rendben – megformálni, magukat és kortársaikat egyéni megítélésük szerint bemutatni. Gyakran igényes, dekoratív stílust választottak jó hírnevük megörökítésére, olvasóik megnyerésére. Nem jelentek meg ezek a művek nyomtatásban, kézírással azonban sokszorosították őket, s a nemesi famíliákban kézről-kézre jártak, így befolyásolták, alakították a közvéleményt s az utókor ítélkezését.
Bethlen Miklós saját tervezésű kastélya Bethlenszentmiklóson (1668–1673) (jobbra)
Kemény János erdélyi főkapitány, majd fejedelem
História és önéletrajz
Önvallomás és politika
Kortörténet és jellemrajz
Szokások és erkölcsök krónikása
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
