Önvizsgálat és új törekvések
Önvizsgálat és új törekvések
Alig ért véget a második világégés, máris megjelennek a katasztrófa okait firtató fantasztikus írások. Gáspár László politikai fiction-e még a nyilas rémuralom alatt keletkezett, a fasiszta totális diktatúra feltételezett világgyőzelmének és bukásának történetével (Mi, I. Adolf 1945), Feleki László viszont ipari ellenforradalmat rajzol Kő kövön (1947) c. antitechnicista látomásában. 1947 és 1956 között a dogmatikus irodalompolitika kitörölte a műfajt a szépirodalom palettájáról. Az 1956-ban bekövetkezett újjáéledés sem kápráztat el bennünket számottevő értékekkel: Borovi János Uránmezők feléje, Földes Péter Az ibolyaszínű fénye, Botond-Bolics György trilógiája, Marton Béla művei meglehetősen szürke és kezdetleges alkotások. A teremtő fantázia magára találása részben „műfajon kívüli” szerzőknek: Weöres Sándornak Dalok Na Conxy Pan-ból, Hajnal a Holdban, A képzelt város, Mahruh veszése; Juhász Ferencnek (Az éjszaka képei, A Szent Tűzözön regéi, Gyermekdalok) a lapkiadó, költő, műfordító Kuczka Péter (1923-) munkásságának köszönhető. Fiataloknak szánt kalandos utópiák Fekete Gyula írásai, A kék sziget (1959) és a Szerelmesek bolygója (1964), az új hangot azonban Csernai Zoltán egzotikumot, fantáziát és kultúrtörténeti rejtélyeket ötvöző regényei jelentik (Titok a világ tetején, 1961, Az özönvíz balladája, 1964, Atleontisz, 1971). Gyertyán Ervin jelentkezik a géplények és az ember szexuális kapcsolatát elemző szatírával A kibernerosz tündöklése és bukása címen (1963), Zsoldos Péter ugyanebben az évben publikálja első fordulatos és cselekményes történetét A Viking visszatér c. könyvét, melyet több sikeres írása követ (Távoli tűz, 1969, A feladat, 1971, Ellenpont, 1973, A holtak nem vetnek árnyékot, 1983).
Leslie L. Lawrence könyve, a Siva utolsó tánca 1996-ban jelent meg a Gesta Kiadónál
A „kétéltű ember”: keletkutató és kalandregényíró Lőrincz László, alias Leslie L. Lawrence
A releváció is a műfaj határain kívülről érkezik: az 56-os tevékenysége miatt bebörtönzött Déry Tibor (1894-1977) megírja századunk korszakos disztópiáját a G. A . úr X-ben c. regényt (1962), mely nem csak a sztálinizmus, de általában a kommunizmus jövőképének totális bírálatát nyújtja.
A könyv irodalmi értékét tekintve túlszárnyalja Huxley, Orwell műveit, s minden bizonnyal az idő múlásával méltó helyre fog kerülni a világirodalomban is.
Más szempontból fontosak Karinthy Ferenc (1921-1992), Lengyel Péter (1939-), Hernádi Gyula (1926-) és Szentmihályi Szabó Péter (1945-) munkái. Karinthy kafkai „éber lázálma” az Epepe (1970) az elidegenedés fázisait, a kommunikációképtelenséget mutatja be, egy önmagába zárult társadalom közönyét, részvéthiányát, kollektív felelőtlenségét. Lengyel Péter is túllép a szokványos sci-fi kereteken az Ogg második bolygójában (1969), s erőteljes kritikáját adja a paternalista állam konformizmus-kultuszának, az esztelen, mert végső soron önpusztító hatalomvágynak, ráirányítva a figyelmet korunk globális értékére, a bizalomra. Az e műfajban legtermékenyebb Hernádi Gyula a hatvanas évek végén jelentkezik hagyományos tudományos-fantasztikus írásokkal. Elbeszélései közül Az elrendezés paradoxonja, a Mozgókép, a Paradoxon, a Második Gulliver, az RNS, a Logikai kapuk, Az idegpályák kidolgozása, a Homo proteziensis, az Adományozó levél, a Prózavers a fantázia új lehetőségeit kutatja; terjedelmesebb írásai közül Az elnökasszony (1978) c. disztópiája tartozik tárgykörünkbe. Elsősorban három parabolája, a Drakula (1983), a Frankenstein (1984), a Fantomas (1985), színdarabjai közül az Antikrisztus tartalmaz sci-fi elemeket. Szentmihályi Szabó Péter lírai versekben, szatirikus és hagyományos fantasztikus novellákban, regényekben és több tanulmányban járja körül a műfajt, sőt, műfordítóként és irodalomszervezőként is tevékenykedik. A sci-fi lektűr hagyományait újítja fel a műfordítóként is sikeres, az Európai Science-fiction Szövetségtől 1982-ben „Európa legjobb sci-fi írója” díjjal kitüntetett Nemere István (1944-) sodró lendületű, de egyenetlen színvonalú regényeiben (Acélcápa, 1982, A kozmosz korbácsa, 1982, Elektron expedíció, 1984 stb, A tibetológus Lőrincz L. László (1939-) bravúros atmoszférateremtő erővel vezeti olvasóit a görög mitológiai félistenei (Az aranygyapjú, 1982), a különböző idődimenziók (Örök visszatérés, 1982), és az emberarcú robotok (A hosszú szafári, 1984) világába.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
