A prédikációirodalom
A prédikációirodalom
A prédikáció a középkor leggazdagabb műfaja, hiszen székesegyházakban éppúgy, mint eldugott falusi templomokban vasárnapról vasárnapra folyt az igehirdetés Európa-szerte. A legkorábbi kézzelfogható emlékek Szent Gellérttől maradtak fenn. Híres prédikációiról nemcsak legendái emlékeznek meg, hanem a Legenda aurea (Jacobus de Voragine 13. századi legendagyűjteménye), s egy nemrégiben ismertté vált németországi kódex szó szerint is idéz belőlük. Az 1100 körüli esztergomi zsinat a prédikáció tartalmát illetően utasítja a papokat: ünnepnapokon a nagyobb templomokban a leckét és az evangéliumot kell magyarázni a népnek, a kisebbekben a Hiszekegyet és a Miatyánkot. A nagyobb helyeken homíliát mondtak tehát, a kisebbeken egyszerű hitoktatás folyt. A Halotti Beszéd és Könyörgés (1150 k.), illetve annak latin megfelelője az első teljes terjedelmében fennmaradt magyarországi prédikáció, sajátos alkalomhoz, a temetéshez kötődik. A 12. század vége, 13. század eleje az európai prédikáció történetében alapvető változást hozott. Az egyetemek megjelenésével a sermo (beszéd) egyetemi műfaj lett, s szerkezetét ettől kezdve a skolasztikus szövegmagyarázat technikája határozta meg. Az egyetlen rövid bibliai idézeten nyugvó bonyolult szellemi építmény minden pontját egyházi tekintélyektől vett idézetek támasztották alá, s hogy a hallgatóság el ne aludjék, egy-egy szórakoztatóan tanulságos példa fűszerezte az elvont fejtegetést. Teljes prédikációt nemigen írtak le, inkább csak a beszédek vázát a citátumokkal és a példákkal. A sermonariumok, e vázlatok gyűjteményei voltak a prédikátorok legfőbb segédkönyvei. Egy-egy ilyen kötet egész könyvtárat pótolt. Az új prédikációs stílus meghonosítói a koldulórendek voltak. Az egyetemekbe beépült rendi studium generálékon minden provinciából rendszeresen tanultak növendékek, akik aztán Európa legtávolabbi részeibe magukkal vitték a legújabb prédikációs anyagot. A domonkosok, mint főhivatású prédikátorok (Ordo Praedicatorum) 1221-ben, a ferencesek 1232-ben alapították első rendházaikat nálunk. A 13. század végétől több kiváló sermogyűjtemény jelzi, hogy a domonkosok mekkora súlyt fektettek a hazai prédikátorképzésre. A legkorábbi ferences beszédgyűjteményünk a Gyulafehérvári Sorok néven számontartott nyelvemlék révén vált nevezetessé. A 14. század eleji latin kódex margójára a magyar nyelven prédikáló barát néhány sermo rímes felosztását (divisio) emlékeztetőül lejegyezte. A XV. század második felében a népszerű prédikációgyűjtemények nagyon hamar megtalálták az utat a frissen alakult könyvnyomdákhoz. Temesvári Pelbárt (1440 k. – 1504) és Laskai Osvát (1450 k. – 1511), a két híres obszerváns hitszónok és teológiai tanár prédikációs kötetei ugyancsak a könyvnyomtatás révén váltak ismertté, és hazai viszonylatban egyedülállóan népszerűvé Európában. Pelbárt három kötetes Pomeriuma (Gyümölcsöskert) és Szűz Máriáról szóló Stellariuma (A Boldogságos Szűz Csillagkoronája) 18-20 kiadást ért meg Hagenautól Velencéig. Ezeket használták magyar nyelvű kódexeink fordítói, kompilátorai is.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
