A geszta- és krónikairodalom
A geszta- és krónikairodalom
A történetírás ugyancsak az udvarhoz, illetve a dinasztiához kötődött: a geszták és a krónikák mögött általában konkrét királyi megbízatás állt. A két műfaj a középkorban pontosan nem határolódott el egymástól. A geszta (lat. res gesta – ‘viselt, megtörtént dolog’) inkább tematikus, egy rövidebb időszak eseményeinek zártabb szerkezetű, kerek, színes előadása, a krónika az időrendiséghez jobban ragaszkodó, a nép egész történetét átfogó mű. Az első kétszáz évből nem maradt fenn eredeti alkotás, de a későbbi krónikák tanúskodnak arról, hogy a történetírás kezdetei is visszanyúlnak a 11. századra. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy egyetlen folyamatosan továbbépített szerkesztmény, vagy több önálló mű készült-e. Mindenesetre szerepeltek benne az őstörténet, a honfoglalás és a kalandozások korának szóbeli hagyományon alapuló történetei. Salamonnak és Lászlónak önálló gesztát szentelhettek 1100 körül, melynek a 14. századi krónikakompozícíó számos mondai eredetű részletét megőrizte (a váci egyház alapítása, a kerlési csata stb.).
Az első fennmaradt történeti elbeszélés Anonymus (a Névtelen) 24 levél terjedelmű Gesta Hungaroruma. A 18. század óta könyvtárnyi szakirodalom született a szerző személyével és a mű keletkezésének korával kapcsolatban. A kódex elején álló P. iniciáléban (díszes kezdőbetű) sokan Anonymus nevének kezdőbetűjét látják. Mivel a „jó emlékezetű Béla király egykori jegyzőjének” vallja magát, valamennyi Béla (I-IV.) lehetőségét megvizsgálták, a konszenzus ma III. Béla felé hajlik (1172-1196). A kötet ajánlása egy régi, külföldi iskolatársnak szól. Az ő számára, de a kései utódokra való tekintettel is írja le a vándorlás, a honfoglalás és a kalandozások korának eseményeit. Anonymus közvetett célja, hogy a korabeli birtokviszonyokat és a főnemesség kiváltságos helyzetét történelmileg igazolja. Külföldi történeti művek mellett merített a korábbi krónikából, a családi hagyományokból, a lenézett hősi énekekből és mondákból, de mindenek előtt saját teremtő fantáziájából. Földrajzi nevekből kreált hősöket és csatajeleneteket, saját korának népeivel megtöltötte a honfoglalás kori Kárpát-medencét, ékes buzdító beszédeket adott vezérei szájába. Regényes geszta ez, melyben a tudós komolyság és a ragyogó ötletek, a rímes próza és a vers kitűnően megférnek egymással.
Kézai Simon történeti elbeszélésében (ugyancsak Gesta Hungarorum) szerepel először a hun-magyar azonosság évszázadokra meghatározó elmélete. Itáliát és Franciaországot jól ismerte, ő Attila érdekében kamatoztatta találékonyságát, őt kalauzolta végig Európa térképén és írta le véres, nagy csatáit. IV. László (1272–1290) papjaként a király és a köznemesség tekintélyét kívánta művével megerősíteni.
14. században két egymással összefüggő nagy krónikacsaládban teljesedett ki az előzményeket magábaépítő udvari történetírás. A Budai krónika családja Károly Róbert idejében keletkezett, s nevét a Hess András budai nyomdájában 1473-ban megjelent változatról kapta. A Képes Krónika családja Nagy Lajos kori, az idetartozó kéziratok közül a 147 miniatúrát tartalmazó névadó kódex a legjelentősebb. A krónikák élére a legkésőbbi szerkesztmény, a Kézai-féle hun történet került. Az Anjou-kori folytató különösen jó stiliszta volt. A 14. századi krónikakompozíció fontos történelmi forrás, mely nemcsak magába olvasztott, hanem inspirált is számos irodalmi művet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
