Mikszáth Kálmán (1847–1910)
Mikszáth Kálmán (1847–1910)
Viszonylag hosszúra nyúló pályakezdés után 1881–82-ben adja ki sorsfordító novellásköteteit, A tót atyafiakat és A jó palócokat. A romantikus népiesség záródarabjai ezek a munkák, Arany kései balladáihoz hasonlóan. A ciklusoknak csaknem minden darabja mestermű: változatok arra a fajta tragikumfelfogásra, amely tudomásul kénytelen ugyan venni a halált, de igazából nem hisz az értékek pusztulásában. Egy kitalált – de az író gyermekkori emlékeivel telített – falu s a természeti környezet adják a kulisszákat, melyek között a mindennapi élet kisebb-nagyobb konfliktusai lejátszódnak, s ahol a romantikus zsánerképek szimbolikus sugárzással telítődnek. A könyvek hatalmas sikerén felbuzdulva fordul az író ahhoz a réteghez, amelynek helyzetét a legjobban ismeri, s ahhoz az életformához, amelyben maga is otthonos. A nemesi középosztály életlehetőségei izgatják mindenekelőtt, s ennek élettere, a megye, a megyébe zárt kisváros az a terep, amelynek alakjai, történetei, történelme, beszédmódja, rögeszméi számára mindennél fontosabbak és otthonosabbak. A különcben látja meg azt a jelképes alakot, aki meg tudja testesíteni a változó idő és a változatlan értékek ellentmondását. A Toldi estéje és Gyulai Pál Egy régi udvarház utolsó gazdája c. regényének hagyományait folytatja, amikor megírja a Beszterce ostromát (1894). Kritikájának és megértésének, egy nagy múltú, de történelmi szerepének végéhez közeledő réteg iránti művészi elkötelezettségének fő bizonyítéka olyan munkája, mint a Gavallérok (1897) és A Noszty fiú esete Tóth Marival (1906–7). Legutolsó műveiben, A fekete város (1910) c. regényben és néhány elbeszélésben a hagyományos magyar históriai végzetfelfogás megrázó erővel elegyedik az egyetemes polgári válságtudattal.
Fényes külsőségek között ünnepelték Mikszáth Kálmánt 1910. május 16-án a Pesti Vigadóban pályakezdésének 40. évfordulóján. Az író ezután már csak 16 napot élt
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
