Az Erdélyi-medence korai miocénja
Az Erdélyi-medence korai miocénja
Az Erdélyi-medence nagy része az eggenburgi korszakban kiemelkedett. Ezt követően az üledékképződés viszonylag kis területre, a medence északnyugati-északi peremére korlátozódott. A Dés (Dej) és Beszterce (Bistriţa) közötti sávban képződtek az ottnangi-kárpáti korú Almáshidai (Hida) rétegek: tengeri és csökkentsósvízi homokkő, konglomerátum, homokos kavics, homokos kőzetliszt. A formáció alsó része deltaüledék, felső részében a szemcsenagyság lecsökken és a tengeri jelleg kifejezettebbé válik. A képződmény vastagsága átlagban 1000 m, délen, Kolozsvár mellett 300–600 m, míg északon, a Kővár-hegység vidékén 1500 m is lehet.
Az Almáshidai rétegek felfelé meszes, globigerinás márgába mennek át (Csicsószentgyörgyi [Ciceau Giurgeşti] rétegek), amely az alsó- és középső-miocén határképződménye.
Bár az Almáshidai rétegek ismeretlenek az Erdélyi-medence délebbi részén, mélyfúrásokból 100–200 m közötti vastagságban szárazföldi kárpáti konglomerátumot, durvatörmelékes kőzeteket és vékony márgapadokat írtak le pl. Marosvásárhely vagy Nagyszeben aljzatában.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
