A bádeni korszak üledékei
A bádeni korszak üledékei
A bádeni korszak során nagyon sokféle üledékes kőzet képződött. A legismertebb talán a sekélytengeri, főleg mészhomokkő anyagú mészkő, a lajtamészkő vagy Rákosi formáció. A jelentős mészkőképződések egyik feltétele a meleg éghajlat volt, másrészt pedig az egyéb, törmelékes anyag (homok, aleurit, agyag) behordása a tengerbe jóval gyengébb volt, mint a korábbi korszakokban. Jelentős mészkőtömegek rakódtak le a Lajta-hegységben, Fertőrákos környékén, a Nyugati-Bakonyban, a Mecsekben, a Tétényi-fennsíkon és Nógrád megyében.
A mélyebb tengerágakban Bádeni agyag és Szilágyi agyagmárga halmozódott föl, az előbbi például Bécstől délre, Sopron környékén. Szokolyán ennek az agyagnak ismert, gazdag lelőhelye van. A sekély partok közelében, ahol a mészkőképződés feltételei nem voltak meg, például az erős törmelékbeszállítás miatt, homokrétegek rakódtak le. Kövülettartalmáról jól ismert a várpalotai „Szabó-bánya” homoklerakódása.
Az elzárt lagúnákban mocsarak alakultak ki; Hidas, Várpalota és Herend környékén kőszéntelepek, Várpalotán ezenkívül némi olajat tartalmazó lemezes aleurit, ún. alginit képződött.
A mai Magyarország nagy részét beborító tenger a Földközi-tengeren át a világtengerekkel még összefüggésben volt, egyes kutatók szerint egy időre még az Indiai-óceán felé is kinyílt egy tengerszoros. Ennélfogva vize állandóan cserélődött, s az erős párolgás vagy a beömlő folyók hígító hatása ellenére is megőrizte sótartalmát. Az elzárt öblökben, lagúnákban természetesen volt sólerakódás, de ez a folyamat a mai Magyarország területét elkerülte. Erdélyben, a Kárpátalján és Dél-Lengyelországban – például Parajdon, vagy Wieliczka vidékén – ellenben hatalmas sótömzsök származnak ebből a korszakból. A só és más evaporitok – gipsz és anhidrit – eredetileg rétegesen rakódtak le. Nagyfokú plaszticitása miatt azonban a kősó – a felette lévő rétegek terhelése alól kitérve – hajlamos másfelé, a legkisebb ellenállás irányába mozogni. Ily módon összegyűlve, sokszor a felszínig érő ún. diapírok képződnek, megkönnyítve a só megtalálását és a bányászkodást. A lengyel legenda szerint a wieliczkai sótelepet IV. Béla királyunk lánya, Kinga találta meg, ami a fenti folyamat ismeretében nem is lehetetlen.
A fertőrákosi kőfejtő, a bádeni lajtamészkő (Rákosi formáció) egyik legrégebben ismert feltárása 1938-ban (Marsovszky Ada felvétele)
A tenger élővilága látványos maradványokat hagyott maga után; a korallok, kagylók, csigák, rákok sok gyűjtemény becses díszei.
Méretük és a sok ezer leírt faj sokakat a trópusi tengerekre emlékeztetnek, de részletes vizsgálatuk s a mai élőlényekkel való összehasonlításuk alapján ma már bizonyosra vehető, hogy szubtrópusi vagy meleg-mérsékelt éghajlaton kellett élniük. A tengerágak körüli partok növényvilága tartalmazott ugyan trópusi elemeket – pálmaféléket, cikászokat –, ez azonban csupán a fagyok hiányát bizonyítja.
A korallzátonyok az egész neogén idején ekkor terjedtek a legészakabbra, bizonyítva, hogy a tenger vize nem hűlt tartósan 16–17 °C fok alá. Dél-Lengyelországban éppúgy megtaláljuk maradványaikat, mint a Börzsöny, a Bakony vagy a Mecsek lejtőin. Rendkívül szép korallmaradványokra akadtak Visegrádon, a Börzsöny déli részén, valamint Márkón. A visegrádi lelőhely számos új faj eredeti lelőhelye, amelyeket August Reuss bécsi paleontológus még a múlt században írt le. A zátonyok szerény mérete s fajokban viszonylag szegény volta a mai analógiák szerint a Dél-Japánéhoz vagy a Bermuda-szigetekéhez hasonló éghajlatra utal. A zátonyokkal egyidőben az iszapos partokon tengerparti mangrove-mocsarak is húzódtak, igaz, létüket csupán egyetlen növénynemzetség (Avicennia) jelzi, így elterjedésük északi szegélyét képviselik. Az éghajlat a bádeni korszak alatt ugyanakkor nem volt egyenletesen meleg. A későbbi jégkorszakok „motorja”, a Föld pályaelemeinek változása – amire a Milanković-elmélet vetett fényt – már ekkor is periodikus változásokat okozott. Valószínű, hogy a jelentősebb korallzátonyok megjelenése egy-egy éghajlati „csúcsot”, tehát rövidebb ideig tartó melegebb, szubtrópusi szakaszt jelez, míg rendesen az éghajlat meleg-mérsékelt jellegű volt. A bádeni korszak során két vagy három ilyen meleg szakasz léte valószínűsíthető.
A rákosi vasúti bevágás, a bádeni lajtamészkő másik szép feltárása
A legismertebb bádeni kövületek a puhatestűek, csigák és kagylók héjai, teknői. Bár a leletanyag nem igazán trópusi gazdagságú, s ritkák az igazán nagy, 15–20 centiméteres példányok, a mai Földközi-tenger élővilágánál például még mindig sokkalta gazdagabb életről tanúskodik. A legtöbb gyönyörű példány a Bécsi-medencéből és a romániai Bánátból (főleg Felsőlapugyról [Lapugiu]) került elő, de hazánk területén is vannak vagy voltak híres lelőhelyek. A várpalotai homokbányákat sajnos feltöltötték, egy kis, védett rész kivételével, ahonnan azonban fejtés híján új anyag már nemigen kerül elő. Ma már a szobi lelőhely is alig hozzáférhető. A budapesti Illés utcában egy csatornaépítés során különösen szép anyagot gyűjtöttek századunk elején. Szokatlanul nagy számban és jó állapotban kerültek elő a másutt ritkaságnak számító tengeri rákok vázai néhány pesti építkezésnél, az Örs-vezér téren, vagy Rákoson, továbbá a burgenlandi Nagyhöflány (Gross-Höflein) ma már betemetett kőfejtőjéből. A tengeri sünök és a cápafogak sem ritkák, Borbolyáról (Walbersdorf, Burgenland) pedig egy cet csontváza került a Földtani Intézet múzeumába.
A peremi sekélyvizek jellemző üledékes kőzetéből, a lajtamészkőből sok helyen – így a Tétényi-fennsíkon, a Börzsöny keleti oldalán vagy a Mátra lábánál – ma is nagyon szép kövületek gyűjthetők, ám a csigák és kagylók vázainak helyén legtöbbször csak üregeket találhatunk, mivel az aragonit anyagú teknők és házak a kőzettéválás során kioldódtak.
Alsó-bádeni koralltelep Bándról
A bádeni korszak vége felé egyre szűkült az összeköttetés a nyílt tengerekkel. Ezzel egyidejűleg a tenger sótartalma is csökkent, kihaltak a korallok, s a puhatestű fauna is sokkal szegényesebbé vált. Kókay József a Márvány-tenger vízáramlási jellegét ismerte fel a legkésőbbi bádeni tenger üledékeit vizsgálva. A felszínen keletről, a mai Ukrajna területéről áramlott a csökkent sótartalmú víz, míg mélyebben, a Földközi-tenger felől még csaknem óceáni jellegű áramlás hozta a friss vizet s vele az élőlények sokaságát. Ez a sajátos kettősség csak rövid ideig állt fenn, a földközi-tengeri kapcsolatok ugyanis (valószínűleg a Dinári-hegység kiemelkedése miatt) végleg elzáródtak, s egy új, keleti eredetű fauna jelent meg; a szarmata tenger élővilága.
A bádeni korszak vége felé tehát a fokozatosan elzáródó tengerágban a fejlettebb élőlények számára egyre kedvezőtlenebbé váltak a körülmények. A víz sótartalma gyakran és hirtelen változott. Ilyen helyeken még a prekambriumi idők jellegzetes képződményei, az ősi élet legrégibb tanúi, a sztromatolitok is megjelentek. A sztromatolitok – ezek a rétegzett, üledékes szerkezetek (lásd a jura időszak bemutatásánál) – algatelepek üledékmegkötő és -megszilárdító hatására mint egyfajta életjelenségek alakulnak ki. Képződésük olyan helyekre szorítkozik, ahol a magasabb rendű állatok nem képesek megélni, s az algaevő („legelő”) csigák a letelepülő kékeszöld algák telepeit nem pusztítják el. Budapest környékén több helyen, például a Tétényi-fennsíkon találhatunk sztromatolitokat a bádeni rétegek legfelső részében.
Bádeni sztromatolit a Tétényi-fennsíkon
A bádeni korszakban gazdaságosan termelhető fás barnaszéntelepek is képződtek a mai Várpalota környékén. A Mecsekben, Hidas mellett a hasonló telepek már kimerültek. Régebben jelentős volt a mészkövek bányászata is: Bécs régi épületeinek egy része a Fertőrákos melletti bánya köveiből épült. Ma már csak jelentéktelen, kis fejtések vannak Fertőrákoson és Zebegény mellett. A zátonyszerű mészkövekben kőolajat is találtak, s a Dunántúl vagy az Alföld aljzatában akár új olajtelepek felfedezése is várható. Országunkban sok helyen fejtik a bádeni andeziteket, s még több az elhagyott kőfejtő. E kőzetek minősége sokszor nem a legjobb, mert a hidrotermális oldatok az ásványok egy részét elbontották; szilárdságuk nem vetekedhet az ilyen hatást nem szenvedett pliocén bazaltokéval.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
