Az elő- és főkristályosodás
Az elő- és főkristályosodás
A frakcionációs kristályosodás azon szakaszát, amely egyes elemek és nehézfém-oxid-, illetve szulfidásványok (pl. platina, magnetit, ilmenit, kromit, pirrhotin, kalkopirit) kiválásával jellemezhető, előkristályosodásnak nevezzük. Ekkor jöhetnek létre a króm, titán, vas, platina, nikkel és részben a réz komolyabb feldúsulásai, érctelepei.
A kőzetalkotó szilikátásványok kiválása a magma megszilárdulásának főkristályosodási szakasza. Az ekkor képződő olivin, valamint a piroxének és amfibolok ásványegyüttesei az ultrabázisos kőzetek alkotói. Mészalkáli (viszonylag sok kalciumot, Ca-t tartalmazó) magmák esetében a nagy Ca-tartalmú plagioklászok megjelenése a bázisos kőzetek főkristályosodásának ásványparagenezise felé való átmenetet mutatja. A közepes Ca-tartalmú plagioklászok az intermedier (közepes szilíciumtartalmú, neutrális) kőzetek főkristályosodása során válnak uralkodóvá, míg a savanyú (magas szilíciumtartalmú) kőzetek esetében – a kis Ca-tartalmú plagioklászok mellett – a káliföldpátok és a kvarc megjelenése jellemző. A fentiekben vázolt főkristályosodási ásványparagenezisek csökkenő hőmérsékletet is jeleznek (1400 °C-tól 600 °C-ig) az ultrabázisostól a savanyú kőzetekig. Az ún. alkáli kőzetek ásványainak kiválási sorrendje viszont a leírt sémától akár lényegesen is eltérhet.
Rodokrozit – Kapnikbánya (Cavnic, Románia), JATE
Az egyes kőzeteket, kőzetcsoportokat jellemző fő ásványos alkotók mellett járulékos (akcesszórikus) ásványok is képződnek a magma megszilárdulása során. Így pl. a nagy és közepes szilíciumtartalmú kőzetekben cirkon vagy apatit, illetve magnetit és ilmenit is előfordulhat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
