Lemeztöredékek keletre tolódása
Lemeztöredékek keletre tolódása
A szerkezeti felépítés könnyebb megértése végett tekintsük át vázlatosan a térségnek a lemeztektonikai fejezetben már megismert kialakulását! A Keleti-Kárpátok földtörténeti múltjában a jura végéig–kréta elejéig, a Tethys bezáródásáig érdemes visszalapoznunk. Ekkor a térség kialakításában szerepet játszó lemeztömbök, mikrolemezek, amelyek a mainál jóval nagyobb területen jöttek létre, megkezdték észak-északkeleti irányú mozgásukat, forgásukat, egymásnak préselődésüket, s hatalmas takarórendszerekbe gyűrődve kialakították a mai egységeket. Az eredeti, triász-jura helyzetben legdélnyugatabbra az Erdélyi-középhegység lemezdarabja (a Tisza-mikrolemez) foglalhatott helyet; tőle keletre a Dacidák vagy Belső-Dacidák terültek el; e két kontinentális lemezdarab között pedig a Vardar-óceán északi ágát képező Erdélyi- vagy Maros-óceán húzódott. Később, a középső-jurában a Belső-Dacidák keleti oldalán is kialakult egy óceáni vagy vékony kontinentális kérgű terület, a „Csalhó-Szörényi-óceán” vagy „külső-dáciai medence”, amely az Európai-tábla vastag, stabil kontinentális kérgébe ment át. A felsorolt nevek a mai takarós szerkezetekre utalnak, amelyek az említett területek mozgása, összepréselődése, illetve az óceánok bezáródása következtében alakultak ki. Az egyik (a nyugatabbi) kompressziós mozgás a felső-jurától a kréta közepéig tartott; az Erdélyi-medence óceáni kérge nyugat felé alábukott, ma a Maros-menti ofiolit-öv és a Keleti-Kárpátokban az Erdélyi-takarók őrzik emlékét. Az összepréselődés a Belső-Dacidákat is érintette: egymásra tolt képződményeiket ma a Bukovinai-takarórendszer képviseli. Az Erdélyi- és a Bukovinai-takarók együtt a Keleti-Kárpátok ún. kristályos-mezozoikumi övét képezik (amely tehát a már korábban megismert Belső-Nyugati-Kárpátokkal analóg szerkezeti egység). A másik nagy kompresszió – a jura végétől a kréta végéig, tehát időben az elsővel átfedésben – a Belső-Dacidák és a kelet-európai tábla ütközése volt. A két kontinentális terület közti vékony, valószínűen óceáni kéreg – megint csak nyugat felé – alábukott; e szubdukció fő szerepet játszott a miocén-pleisztocén vulkáni vonulat létrejöttében, s a harmadidőszak végéig sorra felgyűrődtek az óceáni árokban lerakódott üledékek (idősebb, Dáciai- és fiatalabb, Moldvai-flistakarók). Az egymásra tolódott külső takarós egységeket a miocénban érték az utolsó erőhatások; ekkor alakult ki a Moldvai-takarók mai szerkezete és az előtér ún. molasszüledékeinek részleges takarókba gyűrődése (Szubkárpáti-takaró). Ekkorra tehető az Erdélyi-medence besüllyedése is. A Keleti-Kárpátok takarós szerkezetéről alkotott mai felfogás alapvonalaiban a '60-as–'70-es években alakult ki, elsősorban Ioan Dumitrescu, Mircea Sandulescu, Ion Balintoni, Mihai Stefanescu és mások kutatásai nyomán.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
