A hegység fő övezeteinek kialakulása

Full text search

A hegység fő övezeteinek kialakulása
Az Északnyugati-Kárpátok szerkezet-földtanilag négy részre osztható. Legészakibb, karéjszerű, széles (helyenként keresztirányban közel 100 kilométernyi) pásztában húzódó része a Külső-Kárpátok; ezt az eocéntól a miocénig takarókká gyűrt flisvonulatok alkotják. Délebbi, tömbszerű része a Belső- (Nyugati-) Kárpátok, a hegység „magja”, amely főleg a kréta időszakban paleo- és mezozoikumi képződményekből gyűrődött takarós szerkezetekbe. A két egység között a keskeny Pienini-szirtöv húzódik; ennek mezozoikumi karbonátos anyaga egy egykori óceáni medencét képvisel. Legdélebbre a fiatal, miocén vulkáni hegységek sorakoznak. Az egyes részek tektonikai és szerkezetföldtani jellemvonásairól bővebben a lemeztektonikai fejezetben olvashattunk.
Az Északnyugati-Kárpátok kialakulása több szakaszban történt. Esetleg már a prekambriumban vagy csak a variszkuszi orogenezis idején az egykori óceáni medencék magmás kőzetei és a bennük lerakódott üledékek többször is meggyűrődtek és kristályospalákká alakultak (amfibolit, gneisz, fillit, csillámpala). A szerkezeti mozgásokat az ópaleozoikumban kis szilíciumtartalmú (bázisos) magmatizmus kísérte. A variszkuszi hegységképződés végén, a karbon-perm időszakokban migmatitok, majd granodioritos intrúziók keletkeztek. A kristályospalák, migmatitok, granodioritok-gránitok kialakították a Belső-Kárpátok későbbi „magját”, amely ma számos hegységtagban a felszínre bukkan.

Az Északnyugati-Kárpátok vázlatos, általánosított földtani keresztszelvénye
A paleozoikum végén és a mezozoikumban – a Tethys kinyílásával – a területet több ízben is tengerelöntés érte. A Belső-Kárpátok az egykori afrikai partszegélyről leszakadt kontinenssorhoz tartozott, míg mai déli szegélye elsősorban az e területbe (a későbbi Alcapa-lemeztömbbe) ékelődő Melléte-Szarvaskői-óceánt hordozta. A tengerközeli, gyakran el is öntött területeken vastag karbonátos képződmények rakódtak le. Az üledékes kőzetek közül főleg a mészkő, dolomit és márga említhető, de kisebb mértékben homokkő és enyhén metamorf palák is előfordulnak. Mindezek a képződmények (a magmás-metamorf kőzetekkel együtt) a jura végén és a krétában az alpi hegyképző mozgások hatására nagy takarókba gyűrődtek. Mint a lemeztektonikai rekonstrukcióban olvashattuk, ez úgy játszódott le, hogy a délről érkező afrikai lemez kiváltotta hatalmas nyomóerők a déli, Melléte-Szarvaskői-óceáni és az északi, Pennini-óceáni-ágat fokról fokra felemésztették, és az egész terület kőzetanyagát – összepréselése, áttolása közepette – eredeti helyétől többszáz kilométerrel északabbra-keletebbre juttatták. Így alakult ki a mai belső-kárpáti szerkezet.
A kréta végétől a Belső-Kárpátok – amely az önállóan mozgó, hatalmas Alcapa-lemeztömb részévé vált – fokozatosan keleti szomszédja, a Tisza-Dácia tömb mellé került. A kréta és az óharmadidőszak folyamán az északon széles sávban húzódó, fokozatosan bezáródó Magura-óceán mélytengeri árkába – a hegységben folyó takaróképződéssel egyidejűleg – törmelékes üledékek, homok és agyag váltakozó rétegei rakódtak le, amelyeket jellegzetes, turbidites kifejlődésük alapján flisüledékeknek nevezünk (bővebben lásd róluk a földtörténeti fejezetet). A kőzetek – délről észak felé egyre későbbi időpontban – az eocén, az oligocén és az alsó-miocén folyamán jelentős térrövidülésen, takaróképződésen mentek keresztül. Így jött létre a mai flisövezet.
A flis gyűrődésével párhuzamosan a Belső-Kárpátok északi peremén lévő, a Pennini-óceánban lerakódott (a krétában már takarókká préselt) üledékeket szintén erős tektonikus hatások érték: a felső-kréta márga és a jura–alsó-kréta mészkő takarói lencseszerűen szétnyíródtak, egymásba préselődtek, elfordultak, eredeti helyzetükből kiemelkedtek. A puha márga az erózió áldozatául esett, míg az ellenállóbb mészkövek megmaradtak és jellegzetes, kiemelt szerkezeteket, „szirteket” hoztak létre. E keskeny, bonyolult tektonikai felépítésű övezet – a Belső-Kárpátok és a flis határán – a szirtöv.
A miocén elejétől a korábbi külső flismedence-aljzat déli irányú szubdukciójának hatására nagyszabású tűzhányó-tevékenység kezdődött a Belső-Kárpátok déli peremén. Ez volt a „fiatal” mészalkáli vulkánosság, amelynek a lemeztektonikai fejezetben külön részt szenteltünk. Az e területen kettős vonulatsorban kialakult vulkáni hegylánc (déli része Magyarország, északi része Szlovákia területén fut) közepes méretű, főleg andezites rétegvulkáni építmények füzéreként jött létre; e hegységek általában több-kevesebb genetikai kapcsolatban vannak az alattuk, körülöttük előforduló, valamivel idősebb „riolittufa”-szintekkel (dácitos-riolitos piroklasztitokkal, főleg ún. ignimbritekkel).
Az újharmadidőszak elején – főleg a középső-miocénban – az Északnyugati-Kárpátok flisövezetének peremén tovább folytatódott az üledékképződés, aminek során homok-, kavics- és agyagrétegek halmozódtak fel, a hegységi területek jelentős lepusztulása közepette. Eközben a Kárpátok homlokzatán tovább tolódott észak felé a flisövezet.

A triász kőzetanyagú Klape (Klapy)- mészkőszirt a Jávornik-hegységben
A pliocénban-pleisztocénban a takaróképződést követő, főként függőleges szerkezeti mozgások az erózió által letarolt térszínt egyenetlenül feltagolták, némelyik terület jelentősen megemelkedett. Ily módon jött létre az Északnyugati-Kárpátok mai átlagos középhegységi magassága. Ahol viszont süllyedésre került sor, ott völgykatlanok, medencék alakultak ki. Ezekben tengeri és tavi környezetben kavics, homok és agyag rakódott le.
A fejlődés eredményeként (amit az alpi hegységképződés több fázisa határozott meg) az Északnyugati-Kárpátok övezetes felépítésű hegységgé alakult. Északról délre – az elmondottak szerint – az alábbi övezeteket különböztethetjük meg: 1) molassz előmélyedés; 2) flisövezet; 3) (Pienini-) szirtöv; 4) Belső-Kárpátok; 5) vulkáni öv; 6) fiatal (főleg újharmadidőszaki) völgymedencék (bár ezek nem alkotnak igazi övezetet). Az első három tájbeosztásunkban az Északi-Kárpátokat, a második három a Magas-Felföldet alkotja.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me