A múlt vegetációjának hírnökei
A múlt vegetációjának hírnökei
A növényvilág csaknem minden jelentős csoportja képviselve van a Kárpát-medence üledékes kőzeteiben; a fosszilis maradványok között a finom erezet, sőt a bőrszövet (epidermisz) sejtjeinek nyomait őrző szénült levélkétől a több tíz méter hosszú, kovásodott fatörzsig sokféle található. Az ősnövények a szárazföldi vegetáció mintegy 400 millió évvel ezelőtt, a devon időszakban kezdődött történetének szinte minden jelentős szakaszát dokumentálják.
A fosszilis flórák tanulmányozása már eddig is sok adatot szolgáltatott egykori környezetünk rekonstruálásához, így a Kárpát-medence történetének a megismeréséhez is. A földtörténeti múltból a jelen felé haladva egyre több és gazdagabb ősmaradvány-együttest ismerünk. Valószínű, hogy a földtörténeti közelmúlt növényei mai, közeli rokonaikhoz többé-kevésbé hasonló feltételek között éltek (ez az ún. aktualizmus elve). Mivel az egyes növényfajok és -nemzetségek elterjedését a környezeti tényezők (a napsütéses órák száma, a csapadék mennyisége, páratartalom stb.) viszonylag szűk értéktartományban határozzák meg, az utóbbi néhány tízmillió évből származó ősnövénymaradványok kiemelkedő jelentőségűek az őskörnyezeti rekonstrukció szempontjából. A távolabbi múlt fosszilis növényeinek anatómiai felépítése alapján, még ha nincs is mai közeli megfelelőjük, az egykori éghajlatra lehet következtetni. Tudományos jelentőségükön túl egykor élt növények maradványai alkotják a fosszilis energiahordozók egyik fajtáját, a kőszéntelepeket is.
Az ősnövények tanulmányozása a Kárpát-medencében közel másfélszáz éves múltra tekinthet vissza. Az első magyar őslénytani monográfiát Kováts Gyula 1856-ban a Tokaji-hegység miocén növénymaradványairól, a gazdag erdőberényi és tállyai flóráról írta. Azóta számos fosszilis növényegyüttest fedeztek fel és írtak le.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
