Legidősebb ősmaradványaink
Legidősebb ősmaradványaink
A legidősebb ismert magyarországi paleozoikumi makrofosszíliák az Upponyi-hegységből, a Nekézseny falu melletti Strázsa-hegyen felszínre bukkanó olisztrosztrómából, vagyis olyan rétegsorból ismertek, amely itt-ott idősebb kőzetek olykor több köbméteres tömbjeit tartalmazza. A befogadó kőzet később átalakult devon időszaki vulkáni eredetű tengeri üledék, s a tengeri medencében, amelyben lerakódott, jóval idősebb, akkorra már kőzetté szilárdult szilur mészkő tömbjei csúsztak bele a környező, magasabb helyzetű területekről. E lilásvörös, zöldesszürke, vagy zöldesszürke mészkőtömbökből egyenes vázú kihalt lábasfejűek, a Csendes-óceánban ma is élő Nautilus távoli rokonságába tartozó állatok maradványai kerültek elő, pörgekarúak és kagylók társaságában.
A Kárpát-medence legidősebb ismert ősmaradványainak egyike: szilur lábasfejű az Upponyi-hegységből. A skála hossza 1 cm. Maurizio Gnoli és Kovács Sándor (1992) után
Az upponyi szilur nautiloideák, mivel nem teljes példányok, rossz megtartásúak, és a kőzet későbbi átkristályosodása miatt a vázak belső, hosszanti metszetben vizsgálható bélyegei – melyek ismerete a pontos azonosításhoz elengedhetetlenül szükséges – csak alig tanulmányozhatók. A nehézségek ellenére a kutatóknak hat fajt sikerült meghatározniuk.
Szilur időszaki fosszíliák a Kárpát-medence más területeiről – például a Balaton-felvidéken felszínre bukkanó pala fekete kovalencséiből, valamint a Mecsek hegység északi előterében, Szalatnak térségében mélyített fúrásokban harántolt kovapalából – is előkerültek. Ezek a leletek kicsiny, makrofosszíliáknak nem igazán tekinthető maradványok, amelyek az ópaleozoikum tengereit benépesítő, a félgerinchúrosok (Hemichordata) törzsébe tartozó graptolithák közé sorolhatók.
Karbon és perm fosszíliák Nagyvisnyó környékéről. Fent: Spirifer és Leptodus (pörgekarúak); lent: Paladin eichwaldi (trilobita). A skála hossza 5 cm
A szilurt követő devon időszak üledékei szintén szegények ősmaradványokban. A Dunántúli-középhegységből (mélyfúrások magmintáiból) csupán az utóbbi évtizedben kerültek elő olyan, kis méretű maradványok, melyek a puhatestűek törzsének (Mollusca) egyik kihalt csoportjába, a Tentaculitesek közé tartoznak. Valamivel változatosabb az Északi-középhegység devon faunája: a Szendrői-hegység meleg vizű, sekély tengerben lerakódott mészköveiből csigák, tengeri liliomok, és majdnem húsz korallfaj vált ismertté. Az utóbbiak közül leggyakoribbak a Favosites és a Thamnopora nemzetségekbe tartozó alakok, melyek a paleozoikumra jellemző Tabulata rend képviselőiként az egykori tengerben foltzátonyokat alkottak. A korall-leletek meglehetősen rossz megtartásúak, ám annál nagyobb a tudományos jelentőségük, mivel meghatározásuk döntően hozzájárult az őket befogadó mészkő koráról hosszú időn keresztül folyt vita lezárásához.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
