A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Ászáfé.
Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt!
Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és lantot!
Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján!
Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye.
Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam:
* József itt az Egyiptomban élő Izráelt jelenti.
Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól.
Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.)
Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel!
Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj!
Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!
De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem.
Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát.
Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!
Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem.
Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana.
A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.