Bír. 5
Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!
Én, én az Úrnak éneket mondok,
Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.
Megrendült a föld, csepegett az ég,
A föllegek is víztől áradának.
Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt.
Jáhel idejében pihentek az utak,
És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.
Mígnem én Debora felkelék,
Felkelék Izráel anyjaként.
Mindjárt kigyúlt a harcz a kapuk előtt;
De paizs, és dárda avagy láttatott-é
A negyvenezereknél az Izráel között?
Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!
Kik ültök a szőnyegeken
És a kik gyalog jártok: mind énekeljetek!
Ott beszéljék az Úrnak igazságát,
Az ő faluihoz való igazságit Izráelben.
Akkor újra a kapukhoz vonul az Úr népe!
Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!
Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.
Utánad Benjámin, a te néped közé;
Mákirból jöttek le vezérek,
És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.
És mint Issakhár, úgy Bárák
A völgybe rohan követőivel.
Csak a Rúben patakjainál
Vannak nagy elhatározások.
Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!
Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
Hát Dán miért időzik hajóinál?
Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
És Nafthali, a mezőség magaslatain!
Akkor harczoltak a Kanaán királyai
Taanaknál, Megiddó vizénél;
De egy darab ezüstöt sem vettenek.
A csillagok az ő helyökből vívtak Siserával!
Az ős patak, a Kison patakja!
Végy erőt én lelkem!
A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére,
Az Úrnak segélyére vitézei közé.
A Keneus Héber felesége,
A sátorban lakó nők felett legyen áldott!
Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
Jobbját pedig a munkások pőrölyére nyújtotta,
És ütötte Siserát, szétzúzta fejét,
És összetörte, általfúrta halántékát,
Lábai között leroskadt, elesett;
A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
Siserának anyja a rostélyzat mögül:
„Miért késik megjőni szekere?
Hol késlekednek kocsijának gördülései?”
Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:
Egy-két leányt minden férfiúnak;
A festett kelmék zsákmányát Siserának;
Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket,
Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt.”
De a kik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében!
És megnyugovék a föld negyven esztendeig.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me