Asáf zsoltára.
Az Istenek * Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
A * Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Eljön * a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Hívja * az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje + népét:
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik * szövetségemet!
És az egek kijelentik * az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, * hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te + Istened.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
De nem fogadhatok * el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Mert * enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ * és ennek mindene.
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek * fogadásidat!
És hívj segítségül * engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz + engem.
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad * mögé veted rendelésimet!
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan * vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak * menthetetlenül:
A ki hálával áldozik, * az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.