Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét.
Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének ő vele a zsidóságból valók,
Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.
Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván:
Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy * látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből; és egészen hozzám szálla:
Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat.
Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél!
Mondék azonban: Semmiképen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.
Felele pedig nékem a szózat másodszor az égből: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.
Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe.
És ímé, azonnal három férfiú érkezék a * házhoz, melyben valék, kik Czézáreából küldettek én hozzám.
Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába:
És elbeszélé nékünk, mimódon látta, * a mint az angyal megálla az ő házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik;
Ő szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe.
Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájok, * miképen mi reánk is kezdetben.
Megemlékezém pedig az Úrnak ama * mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni.
Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az * Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?
Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a * pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!
Azok tehát, a kik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért * támadott, eljutának Fenicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak.
Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.
És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén.
Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; * és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig.
Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az * Úrban.
Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az * Úrhoz.
Elméne pedig Barnabás * Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába.
És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték * keresztyéneknek.
Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.
Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, * megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lőn Klaudius császár idejében.
A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:
A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez * Barnabás és Saulus keze + által.