Van hely, ahol ezüstöt találnak, olyan hely is akad, hol aranyat mosnak.
Föld mélyéről hozzák felszínre a vasat, és a kövekből rezet olvasztanak.
Véget vet az ember (lenn) a sötétségnek, azután feltúrja utolsó zugáig a sziklakőzetet - addig éjszaka borult rá.
Lámpás emberek kifúrják az aknát, úgy csüngenek ottan, lábuk elfelejtve, emberektől távol lebegnek (az űrben).
A kenyérgabona sarjadzik a földből, noha lent alatta tűzzel robbantanak.
Sziklatömbben van a zafír lelőhelye, de még aranypor is található benne.
Olyan ösvény ez, hogy keselyű nem látja, a héja szeme sem tudja kifürkészni.
A büszke vad sem veszi arrafelé útját, nem járt arra még soha oroszlán.
Az ember ráteszi kezét a kövekre, egész alapjukig dúlja a hegyeket.
Áttöri a sziklát és tárnát nyit benne, sok-sok drágaságot láthat ott a szeme.
Felkutatta már a folyóknak forrását, és sok rejtett dolgot napvilágra hozott.
De hát a bölcsesség - ez vajon honnét van, és az értelemnek hol a lelőhelye?
Odavivő utat nem ismer az ember, élők országában nem lehet meglelni.
Az ősvizek azt mondják: nem lakik bennünk, a tenger megvallja: nálam sincs lakása.
Arannyal nem lehet érte megfizetni, és a színezüst sem elég nagy ár érte.
Nem lehet megvenni ofiri aranyért, sem ritka ónixért, sem pedig zafírért.
Nem érhet föl vele sem arany, sem üveg, aranyedényért sem lehet becserélni.
A korallt és kristályt ne is említsük, a bölcsesség ára drágább a gyöngynél.
Nem olyan értékes a kusi topáz sem, de még színarannyal sem mérhető össze.
Honnan is származik tehát a bölcsesség, és az értelemnek hol a lelőhelye?
Fátyol takarja minden élő elől, el van rejtve az ég madarai előtt.
Maga az alvilág és a halál is vallja: mi csak hallomásból tudunk róla.
Egyedül az Isten ismer hozzá utat, egyedül ő tudja, hol a lelőhelye.
[Mert a szeme ellát a Föld határáig, ő mindent lát, mi az ég alatt van.]
Amikor a szélnek megszabta a súlyát, és a vizeket mércéjével mérte,
amikor az esőnek korlátot szabott, és a mennydörgések útját kijelölte,
akkor volt, hogy látta, a súlyát lemérte, megvizsgálta és lehatolt mélyére.
Az embernek akkor csupán ennyit mondott: „Az Isten félelme, lásd, ez a bölcsesség, az okosság meg: kerülni a bűnt.”