(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.
Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből.
Akiket összegyűjtött az országokból, napkeletről és napnyugatról, északról és délről.
Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé.
Éhség és szomjúság gyötörte őket, életüket pusztulás fenyegette.
Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és ő megmentette őket minden félelmüktől.
Egyenes úton vezette őket, hogy lakható helyre jussanak.
Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
Mert az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal.
A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban.
Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét.
Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa őket.
Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket.
Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte.
Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett.
Megundorodtak minden ételtől, közel jutottak a halál kapujához.
Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből.
Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit.
Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken:
ők is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit.
Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat.
Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, őket pedig a kín emésztette.
Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt.
Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.
A vihart szellővé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak.
Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette őket az áhított kikötőbe.
Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!
Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsőítsék!
Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé.
Termékeny földet szikes mezővé, lakóinak gonoszsága miatt.
Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává.
Az éhezőket oda telepítette, hogy otthont teremtsenek rajta.
Művelték a földet, szőlőt ültettek, és gazdagon arattak.
Megáldotta őket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította.
Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette őket.
Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani:
az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat.
Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul.
Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!