(A karvezetőnek a „Távoli istenek galambja” szerint - miktam Dávidtól, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.)
Légy kegyes hozzám, Uram, mert az emberek eltipornak, folytonos harcban szorongatnak.
Ellenségeim folyvást lábukkal taposnak, és sokan vannak, akik vesztemre törnek. Állíts talpra,
amely napon elfog a félelem, mivel tebenned bízom.
Dicsőítem Istenben a szavát, Istenben remélek, nem félek, a halandó mit árthatna nekem.
Naphosszat kiforgatják szavaimat, minden gondolatuk az elvesztésem.
Összegyűlnek és körülvesznek, lesik lépteimet, életemre törnek.
Gonoszságuk ellenére megszabaduljanak? Uram, haragodban söpörd el e népeket!
Feljegyezted, Uram, szenvedésem útját, összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet.
Ellenségeim visszarettennek, amikor téged szólítalak. Tudom, hogy Isten valóban velem van.
Dicsőítem Istenben a szavát, dicsőítem az Úrban a szavát.
Istenben bizakodom, nem félek, az ember mit árthat nekem?
Tartozom azzal, amit ígértem, Istenem, hálaáldozatot mutatok be neked.
Mert életemet kiragadtad a halálból, hogy az élők világosságában járjak Isten előtt.