Halljátok hát az Úr szavát! Rajta! Szállj perbe a hegyek előtt, a halmok hallják meg szavadat!
Halljátok meg az Úr panaszát, hegyek és ti, erős alapjai a földnek! Mert perbe száll az Úr népével, vádbeszédet mond Izrael ellen.
„Népem! Mit vétettem neked? Mi eshetett nehezedre? Felelj nekem!
Talán az, hogy kihoztalak Egyiptom földjéről, kiszabadítottalak a szolgaság házából? Hogy Mózest, Áront és Mirjámot küldtem előtted?
Népem! Emlékezz csak, mi volt Baláknak, Moáb királyának a terve? És mit felelt neki Bileám, Beor fia? ..... Sittimtől Gilgálig, hogy megismerd az Úrnak igazságos tetteit.”
„Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal?
Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért?
„Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.”
Íme az Úr szava! Ezt üzeni a városnak: Halljátok meg, törzs és akik egybegyűltetek!
A gazdagok eltelnek erőszakkal, a lakosok hazugságot beszélnek.
Eltűrhetem-e a hamis mércét, a kicsire szabott, gyűlöletes mérőt?
Jogosnak tarthatom-e a hamis mérleget, és a zacskóban a hamis súlyokat?
Azért hozzáláttam, hogy sújtsalak, hogy pusztítsalak a bűneid miatt.
Vetsz majd, de nem aratsz, sajtolod az olajat, a mustot, de olajjal nem kened magad, és nem iszol a borból.
Eszel majd, de nem lakol jól soha; amit félre teszel, azt nem mentheted meg, s ha megmented is, kiszolgáltatom a kardnak.
Omri törvényeit követed és Acháb házának tetteit; szándékaik szerint jársz el, hogy intő példává tegyelek, lakóidat meg nevetség tárgyává, hogy viseljétek a népek gyalázkodását.