Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték:
„Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket.”
Így felelt nekik: „Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért?
Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon!
Ti viszont ezt tanítjátok: Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék -,
nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát.
Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás:
Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.
Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs.”
Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek ide és értsétek meg!
Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.”
Erre odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: „Tudsz róla, hogy a farizeusok e szavak hallatára megbotránkoztak?”
Így válaszolt nekik: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett.
Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.”
Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!”
„Még mindig nem értitek ti sem? - kérdezte.
Nem értitek, hogy ami a szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreeső helyre?
Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívből származik, s ez az, ami beszennyezi az embert.
A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.
Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.”
Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza.
Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek.”
De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk.”
Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.”
Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!”
De visszautasította: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.”
Az asszony ellentmondott: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.”
Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya.
Jézus ezután eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült.
Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették őket a lába elé. Mind meggyógyította őket.
Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és dicsőítette Izrael Istenét.
Jézus ekkor összehívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton.”
A tanítványok megjegyezték: „Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?”
Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét - felelték -, és néhány apró halunk.”
Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre.
Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek.
Mindnyájan ettek és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek.
Akik ettek, voltak vagy négyezren férfiak, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva.
Amikor a tömeget elbocsátotta, bárkába szállt, és Magadán környékére ment.