Fejtegeté úgy az „uti possidetis” rögtöni kimondását, mint a Somssich-féle részletes, de ki nem merítő törvényjavaslatnak rossz oldalait. Kimondani, hogy az ősiség el van törülve, még magában nem elég, mert annak nyomán hézag marad, melyet pótolni kell, s új összefüggést hozni létre nem egy nap munkája. Ellenben, ha a részletes törvényjavaslat elfogadtatnék, a legnagyobb zavar fogna bekövetkezni. Tagadhatatlan, hogy vannak fontos okok az „uti possidetis” azonnali elfogadására; de szóló előtt legfontosb tekintet az, hogy a törvény sohasem csalja meg a polgárok benne vetett bizodalmát. Példának okáért ha a teljes és tökéletes „uti possidetis” elv nyomán a zálog örökre a zálogba vevő birtokában maradna, ezáltal meg lenne csalva a zálogba adónak törvénybe vetett bizodalma, mert a jószágot oly véleményben, hogy csak ideiglenesen adja el, olcsóbban adta, mint különben adta volna. És erre nem elég azt mondani, hogy a fassio is érvényteleníttetik, mert a fassióban benne van, hogy a jószág örökösen adatott el, s az invalidálási szándok mindenkor erkölcstelenséget foglal magában. Ha az „uti possidetis” egyszerűen kimondatván, meg nem magyaráztatik s körül nem íratik, a polgári törvényen alapult minden magánviszonyok összerogynak s összebonyolódnak; őrizkedjenek tehát a rendek, hogy visszaható törvények által a polgároknak a törvénybe vetett bizodalmát meg ne ingassák. Mert ha e térre lépünk, hol lesz a határ? Ha a zálogra nézve ki merjük mondani az „uti possidetis”-t, mi tartóztat, hogy ki ne mondjuk az árendára nézve is? Felhozhatná valaki e tekintetben az úrbéri viszonyok megszüntetését, mint e tábla faktumát . De itt az európai körülmények határoztak. Franciaországban megingott a trón, Németország 496általános mozgalomban van, s mindez visszhangra és rokonszenvre talált Ausztriában s nálunk is. A törvényhozó test tehát, igen helyesen, azt hitte, hogy itt minden halogatás veszélyes lehet; ily mozgalmak idején akár kormánynak, akár törvényhozásnak egyéb feladása nem lehet, mint a mozgalmat vagy elnyomni, vagy annak élére állani; a rendek nem érezvén magokat elég erősöknek, hogy elnyomják, igen bölcsen tették, hogy élére állottak, mert ezáltal polgári háború kiütését gátolták meg. Szóló mindezekről leghidegebben, legnyugodtabban ítélhet, mert betegsége által leláncolva, távolból nézte az országgyűlést nem kevésbé, mint a francia eseményeket, s antecedentiák által elfogulva nincs. És hidegen ítélve, úgy látja, hogy a rendek igen bölcsen tettek, midőn áldozatot hoztak nem ugyan egyesek értékéből, hanem a nemzet közös kincséből, és ezáltal azt eszközölték, hogy a mozgalom polgári háborúvá nem fajult. Az ősiségre nézve azonban e tekintet fenn nem forog, s itt szóló valamely célszerűbb módot óhajtana. Szóló ekkorig nem szereté, hogy a kormány iniciálgasson , mert a kormány nem volt nemzeti; ha azonban a kormány ezentúl nemzeti s felelős lesz, az ő feladása codex civilist készíteni. Most tehát nem kellene egyebet tenni, mint a végítélet által el nem döntött perekre nézve kimondani, hogy azok felfüggesztetnek, s a minisztériumot megbízni, hogy az ősiség eltörlésének alapján polgári törvénykönyvet dolgozzon ki. Ezen eljárás a törvényekbe vetett hitet nem fogja csökkenteni; azonban az emberek tudni fogják, hogy az ősiség el van törülve, s a kidolgozandó törvény az eszmének csak ruhát ad, de olyan ruhát, mely szükséges arra, hogy kilábolhatlan zavar ne legyen. Codexekkel fellépni szent kötelessége lesz az új kormánynak, mert most éppen az a baj, azért nehéz a törvénytudomány, hogy a corpus juris tömkelegében kell keresgetni, s egyik egyre, másik másra hivatkozik.