Zsoltár, ének szombat napra.
Jó dolog * dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
Hirdetni jó reggel a * te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
Mely nagyok Uram a * te műveid, igen mélységesek a + te gondolataid!
A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, * mindörökké elveszszenek ők;
Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
Mert ímé, a te ellenségeid * elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
De magasra növeszted az * én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó + olajjal.
És legeltetem * szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a * Libánonon.
Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban * virágzanak.
Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
Hogy hirdessék, hogy igazságos az * Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!