Virginii, Verginii.
Virginii, Verginii. E családból valók: – 1. Opiter Virg. Tricostus, 502-ben Kr. e. mint consul Sp. Cassius Viscellinus tiszttársával Suessa Pometiát sikerrel ostromolta. A csata után a város leromboltatott s földjei eladattak. Virg. egy a volscusok ellen vívott ütközetben esett el 487-ben. Liv. 2, 17. Dion. Hal. 5, 49. Zonar. 7, 13. – 2. T. Virg. Tric. Caeliomontanus, a latinusok ellen mint consul küzdött a Regillus tó mellett vívott csatában 496-ban Kr. előtt. Liv. 2, 21. Dion. Hal. 6, 2. – 3. A. Virg. Tric. Caeliom., 494-ben Kr. e., a mely évben consul volt, szerencsésen hadakozott a volscusokkal, s később egyik tagja volt annak a követségnek, melyet a senatus a plebshez a szent hegyre küldött. Liv. 2, 28. 30. Dion. Hal. 6, 34. 42, 69. – 4. Proculus Virg. Tric. Rutilus, 486-ban Kr. előtt mint consul kitüntette magát az aequusok ellen, és a földfelosztási törvényjavaslat ellen, melyet collegája Sp. Cassius terjesztett elő, teljes erejével küzdött. Liv. 2, 41. Diod. Sic. 11, 1. Dion. Hal. 8, 68 skk. – 5. A. Virg. Tric. Rutilus, consultársának Sp. Servilliusnak épen jókor hozott segítséget a vejibeliek elleni csatában 476-ban Kr. e. Liv. 2, 51. Dion. Hal. 9, 25 sk. – 6. A. Virg. Tric. Caeliom., az aequusok ellen több izben kitüntette magát. Liv. 2, 63. Dion. Hal. 9, 56, 10, 49. – 7. A. Virg., néptribunus és a Terentilius-féle törvényjavaslat védelmezője 461-ben Kr. e., a legközelebbi 4 évre ismételten megválasztották. Liv. 3, 11 skk. 19. 21 sk. 24 sk. 29 sk. – 8. L. Virg., leányát Virginiát megölte, mivel Appius Claudius decemvir becsületét rossz hírbe hozta; 449-ben Kr. előtt néptribunusszá választották. Liv. 3, 44. 47 skk. 54 skk. Cic. fin. 2, 20. 5, 22. – 9. L. Virg. Tric. Esquilinus, consuli hatalommal felruházott katonai tribunus, mivel tiszttársával Sergiusszal ellenséges viszonyban élt, őt a Veji ellen viselt háborúban (401. Kr. e.) nem segítette. Versengésüknek vége az lett, hogy mind a kettőt idő előtt lemondásra kényszerítették. Később a népribunusok váddal léptek föl ellene, törvénybe idézték és 10,000 as pénzbirságra itélték. Liv. 5, 8 skk. – 10. A. Virg., római jogtudós, Rutilius Rufus barátja. Cic. Lael. 27, 101. Digest. 1. tit. 2. fragm. 2. hibásan Paulus Virginiusnak iratik. – 11. L. Virg. Rufus, Gallia Cisalpinából való, Nero alatt 63-ban Kr. u. a consuli méltóságot viselte és 68-ban Felső Germania helytartója volt, a honnan sereggel nyomult elő a Vindex szította felkelés elnyomására. Vindex halála után ismételve felszólították csapatai a trón elfoglalására (Dio Cass. 63, 25. Plut. Galb. 6. 10. Tac. hist. 1, 8), de ő visszautasította azt (Plin. ep. 2, 1. 9, 19), és midőn a senatus Galbát kinevezte, katonáit feleskette az iránta való hűségre. Mindamellett a bizalmatlankodó Galba őt visszahivatta Romába. Tac. hist. 1, 8. Dio Cass. 64, 4. Plut. Galb. 11. Otho alatt, a ki őt (69-ben) másodízben nevezte ki consulnak (Tac. hist. 1, 77. Plut. Oth. 1) részt vett a Vitellius elleni csatában. Otho öngyilkossága után csapatai ismét a császárságra akarták emelni, de ő ezúttal is lemondott róla. Tac. hist. 2, 49, 51. Mint ünnepelt és csodált ember 97-ben együtt viselte Nerva császárral a consuli tisztséget, de ennek tartama alatt meghalt. Plin. ep. 2, 1. Dio Cass. 68, 2. Tacitus halotti beszédet tartott felette. Ez a Virg. költő is volt. Plin. ep. 5, 3. Saját maga készítette sírversét gyámfia, az ifj. Plinius megőrzötte számunkra. U. o. 6, 11. 9, 19. L. K. G.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
