Vitula, Victula, Vitellia
Vitula, Victula, Vitellia, római istenség, állítólag a derült életörömnek, ujjongásnak megszemélyesítése. A három különböző név ugyanannyi szómagyarázattal függ össze, melyek közül azonban biztosra egy sem vehető. Az első a bonae vitae commodo. Non. Marc. A második a victus szóhoz függed és az istenasszonyt az élelmiszerek patronájának tekinti, a kinek ezért első sorban gyümölcsöt áldoztak. Verg. Ecl. 3, 77 és a magyarázók. A harmadik szószármaztatás: vitulans, laetans gaudio ut pastu vitulus. Paul. p. 561Th. A római hagyomány az istenasszony nevéről származtatta a vitulatiót, azt az állami jellegű áldozatot, melyet julius 8-án mutattak be, s a melynél a papok győzelmi riadóban törtek ki. Macrob. sat. 3, 2. 14. Ezzel a jeligével összevág az, hogy Piso szerint V. tulajdonképen csak egyik mellékneve (tájszólási formája?) a Victoriának. Macrob. i. h. 13. A sabrinus eredetű Vitelliusok családi krónikája ősanyjának vallotta V.-t, mint a ki Faunusnak, az Aboriginesek királyának felesége. Ugyanezen krónika szerint Latiumban széltében tisztelték. Sueton. Vittel. 1. v. ö. Hartung, Relig. d. Römer, 2, 169. 256. Preller, Römische Mythologie, 1, 407. L. M.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
