ANGYAL
ANGYAL, fn. tt. angyal-t, tb. ~ok. Régiesen: angyel. „Angyeloknak kivánsága“ Sz. Bernát hymnusában. Hellenül αγγελος am. követ, küldött, honnan a latin angelus, német Engel, olasz angelo, szláv angyel, stb. 1) Bibliai ért. Isten követe, küldötte. Így neveztetnek az ó szövetségi próféták, papok, irástudók. 2) Szorosb ért. azon magasabb rendű szellemek, kik a kereztény hittan szerint Isten akaratát végrehajtják, s az emberek fölött őrködnek; különösen, kik eredeti jóságukban megmaradtak, miért jó angyaloknak neveztetnek, különböztetésül az elpártolt, s megbukott szellemektől (ördögöktől). Isten angyala. Úr angyala. Világosság angyala. Halál, mélység, sötétség angyala. Őrangyal. Köz életben a nyájaskodók nyelvén, jelent kedvest, szerelmünk tárgyát. Angyalom, édes kedves angyalom. Jelent ártatlan, tiszta erkölcsűt, szelidet. Olyan mint az angyal. Az ily kifejezések: az angyalát! a réz angyalát! aki angyala van, nem egyebek, mint szépített, elburkolt káromkodások, miért se nemesebb társalgási beszédben, se irodalmi nyelvben helyök nincsen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
