CSĚND
CSĚND, CSEND, (1), fn. tt. csěnd-ět vagy et. Mozgás nélküli állapot, midőn úgytetszőleg semmi zaj, semmi nesz nincs, midőn a levegőt semminemű hang nem látszik háborítani, vagy mozgásba hozni, tulajdonképen a nesznek (csen) kicsided vagy legalsó fokát jelenti, minthogy tökéletes nyugalom nincsen a természetben. Éjjeli, halotti, mély csend. Csendet kérni. Csendben lenni, maradni. Különösen jelent a) Hallgatást. Midőn ő beszél, nagy csend uralkodik. b) Zajnak, zúgásnak csillapodását. A tengeri morajt csend váltotta fel. A szélvész megszünt, s mély csend van az erdőben. c) Békét, nyugalmat, háborítlan társadalmi állapotot. Csendre inteni a háborgó polgárokat. Csendet zavarni. Tájdivatosan: csönd. Rokon vele: csitt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
