FAKAD
FAKAD, (fak-ad) önh. m. fakad-tam, ~tál, ~ott. Általán, valami a nagy bőség, teljesség miatt nyomás, eröltetés által kitör, kiömlik. Különösen 1) mondjuk a nedvről, mely valahonnan kinyomúl, kiered. Fakad áradás idején a fenékvíz. Könyük fakadnak szememből. Geny fakad a sebből. Kifakadt a takony az orrából. Fakad a sajtó alól a szőlő nedve. 2) A növények bimbóiról, hajtásairól, melyek kinyilnak vagy kibujnak, kisarjadzanak. Fakadnak a bimbók, gyönge csirák. 3) Akármily nedves, vagy levegővel fölfújt testről, midőn nyomás által elrepedvén, fölpattanván, a benlevő nedvet, levegőt kibocsátja. Fakad a duda, hólyag, hupolyag, ha erősen megszoritják. 4) Átv. ért. valamely érzelem, indulat kitör, s ekkor ra re ragu nevekkel vagy állapotjegyzővel jár. Sirásra, könyükre, nevetésre, hahotára, szitokra, káromkodásra fakadni. Néhutt: sirva, nevetve fakadni. Mire nem fakad az ember, ha bántják? Olyasmire fakadok, hogy magam is megbánom. Öszvetételek: Elfakadni mérgében. Felfakadt a hasa, daganata. Kifakadt belőle a bosszu. Majd megfakad mérgében. Ha mindjárt megfakadsz is bele. Elfakadni nevetve, sirva, szitkozódva, káromkodva.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
