SZOBOR
SZOBOR, fn. tt. szobor-t v. szobrot; személyr. szobrom, szobrod stb.; némely képzőkkel: szobrász, szobros, szobroz. 1) Földbe ütött vastag, zömök karó vagy czölöp, mely arra szolgál, hogy valamit hozzá kössenek, milyen a kapuk szárnyait tartó szobor, máskép: kapubálvány. Tájejtéssel: czobor. 2) Épületbe alkalmazott oszlop fából vagy kőből. Szobrokon álló tornácz. 3) Emberek, illetőleg istenek alakját, képező oszlop vagy állvány; s ez értelemben a székelyeknél Cserey Elek szerént a népnyelvben is divatos. Kőből, fából faragott, vasból öntött szobor. Emlékszobor. Jupiter, Venus szobra.
„Szobor vagyok, de fáj minden tagom
Eremben a vér forró kinja dúl.“
Eremben a vér forró kinja dúl.“
| Vörösmarty. (Az élő szobor). |
Mongolul: szuburgha vagy szuburghan am. síremlék (tumulus, tour, ou pyramide sepulcrale, pagode); talán szuba-khu igétől, mely am. kinyúlni, kiterjeszkedni (se prolonger, s’ etendre). A magyarban is czob gyök, melytől czobók és czobor erednek, továbbá czomb, csomó, csombók, csoport, zomok stb. szók rokon jelentésüek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
